Szerző

Noel

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 53 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Noel

A szörny

A szoba sarkában,
A telefon fényében
Kuksolsz magadban
Lappangó félelemmel,

Kattogás visszhangzik,
Összekuporodsz apróra,
Egy kisegér biztonságra vágyik!
Ne nézz le a padlóra!

Fura hangok keretében
Remegsz halkan,
Futsz sebesen
Elméd szakadékában.

De hé! Mitől félsz annyira?
Szörnyek?... Szellemek?
Körülvesz... Ez a fura légkör...
Félelmetes lények.

Az őrület peremén
Ujjbegyeddel,
Remegve a legszélén,
Határt tapogatva fekszel.

De hé! Mitől félsz annyira?
Mikor tudod, hogy ki vagyok?
Tisztában vagy azzal,
Hogy egyek vagyunk.

Hallod szívdobogásod
Gyengéd érintését,
Ez a saját kínzásod,
A fantom leheletét.

Megzavarodva hátranézel,
Gyorsuló szívveréseddel
Ijedten kémleled
A sötét helyiséget.

Suttog egy hang
Halkan a füledbe,
Enyém vagy!
Örökre.

Nem menekülhetsz,
Átadod magadat,
Teljes lényeddel,
Lelkeddel.

Ki vagy te?
Kérdezed félve,

Legnagyobb fájdalmad okozója
Legtöbb könnyed hallatára.
Fáradhatatlan kínzód
A szörny...

Te magad.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 csj132017. január 10. 04:01

Különösen jól sikerült, rendkívül jól sikerült alkotás!
Gratulálok!

 RajosM2017. január 9. 17:43

Remek vers, ismerős érzés fogott el amikor olvastam!

Máté

 BalogBence2017. január 9. 17:13

pozitív értelemben érdekes:)

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ