Szerző
Vers

A verset eddig 72 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Keleti Rózsa Réka

Fáj

Annyira rossz, hogy senki sem szól, ha kérsz.
Nem hív sosem volt szó, mi sírt.
A könnycsepp nem mérvadó, a kín nem mulandó,
A magány nem pótolható.
Jöjj el hát, nekem nem kell már.
Ha kapnék is jót, én eldobnám.
Mi nem szent szó,
Meg nem tartanám.
Mert félnék, hogy elmúlik majd.
Miért jó szenvedni, mikor éget a láz.
Nincsen maradás, vége már.
Tönkretenni nem lehet,
Mi eleve szét volt esve.
Rosszabb nem lehet úgysem,
Ha csak nem hiszed, hogy szebb is lehet.
Visszamész, mert félsz,
Hogy nála jobbat nem kapsz már.
Hinni nem tudsz, mert nem tanítottak meg rá.
Eldobsz minden szépet,
Hogy ne téged dobjanak el,
És elhiszed, hogy így lesz jobb neked.
Tévedsz, ha nem hiszel magadban.
Hazudsz, ha azt hiszed, gyenge vagy.
Lépj ki a világodból, és lépj be a valóságba.
És lásd meg az igaz kincsedet,
Mi benned él,
És alig várja, hogy felszínre kerüljél.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 csj132017. január 9. 01:42

Ez a vers tipikusan azok közé tartozik, amik bármilyen hosszúak, egész nap tudnám őket olvasgatni:)
Rendkívül frenetikus lett, csak így tovább ,gratulálok!

 moca6002017. január 8. 22:16

Szívvel olvastalak, Réka! Szívet hagyok érte
ISI

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ