Szerző
Papp Gyula

Papp Gyula

Életkor: 65 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 111 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Papp Gyula

Idézés 2

Mivel már úgyis minden késő,
Ez egy másik halottidéző.

Igyekeztem, ne késsem.
Oda is értem szépen
az időpontra, amikorra vele megbeszéltem.
Felerősítik majd. A kórházba indultunk éppen.

Ráértem. Nem sürgettem anyut.
Gondosan bezárta a kaput.
Pár lépés után hátrafordult.
Nem tudom, közben mire gondolt?
Hogy egyáltalán gondolt-e másra?
Elmélázva visszanézett a házra.
Ahogy kigondolta, ki is mondta.
Kisfiam, ide én már nem jövök vissza.
Elképedtem, és közben féltem,
hogy most igaza lesz egészen.

Kórház. Az ágyánál álldogáltam.
Tettem-vettem, míg az orvost vártam.
Leomolva, téblábolva, az orvost várva.
Nem sejtettem, hogy egy órája sincs hátra.
Szerette, hát megitattam tejjel.
Mondta, de gondja volt a beszéddel.
Hangok törtek elő a torkán,
bár maradt volna inkább némán.
Nem értettem semmit, mama.
Riadtan nézett és mondta.
Bár ne tette volna, ajka nem nyílt szóra.
A hangokat hallottam, hisz mondta volna.

Hogy összement az amúgy is aprócska test,
Megdöbbenve láttam. A felnőtt gyerek.

Sóskiflit nem süt már,
és buktával sem vár.

Intelmeit olykor kinevettem.
Tanácsait rendre elvetettem.
Bánjam talán? De már úgyis minden késő.
Hittem, lehetek magam életét élő.

Igen. Néha bosszantottak semmiségek.
Érzek valami megbánásféleséget.
Tudom, minden megbánás késő.
Mindegy, hogy első vagy a végső.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2017. május 15. 19:07

Gyönyör és együttérzés
meghatva fog el.
Szeretettel adok szívet,
bár a tény, nem múlik el.
Tibi

AkarkiGyula(szerző)2017. január 10. 16:16

@HAdriana:
Kedves Adriana!
Köszönöm.ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 10. 16:15

@Kicsikinga:
Kedves Kinga!
Nem gondoltam át, amikor feltettem a Poetra.
Öncélú dolog volt részemről. Azt hittem, ennyivel tartozom Anyámnak.
Évek óta halogattam. Jobbat akartam. Aztán jött a szívműtét, és nem vártam tovább. Most, azt gondolom, hogy tényleg késő. Nem változtat a történteken. Úgy gondolom így hagyom. Maradjon ilyen torzó. Két sor, amit hiányolok. Na mindegy.ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 10. 15:58

@jade1023:
Kedves Margit köszönöm.
Kikívánkozott belőlem.
ü.akarki.

HAdriana2017. január 10. 14:01

Nagyon megható vers, nem lehet szavakat írni rá. Csak szép csendben szívet hagyok itt.
Szeretettel: Adriana

Kicsikinga2017. január 10. 10:52

@AkarkiGyula:
Ugyan, ezért ne kérjél elnézést, hiszen gyönyörűt írtál, és én okkal könnyeztem meg.
Látod, ilyen ''egyszerű'' ez.

jade10232017. január 10. 09:48

Kedves Gyula!
Megható,gyönyörű sorok! Összeszorul a szívem!
Szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 20:06

@Golo:
Kedves Mila!
Köszönöm mindazt, amit írtál.
ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 20:04

@kicsikincsem:
Kedves Icus!
Köszönöm.
ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 20:03

@anci-ani:
Kedves Anci!
Köszönöm.
Nem akartam senkinek fájdalmat okozni.
Úgy véltem belőlem ki kell jönnie. Régen bennem volt.
ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 19:59

@195705252012:
Kedves Irén!
Köszönöm!
Nekem, egyféle megnyugvást adott.
ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 19:57

@111111:
Kedves Piroska!
Köszönöm.
Úgy éreztem, hogy meg kellett írnom.
Nyilván feleslegesen. Engem nyugtatott meg.
ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 19:54

@Kicsikinga:
Kedves Kinga!
Elnézésedet kérem.
Nem ez volt a célom.
Régen ott vannak ezek a sorok, csak nem raktam össze.
Most úgy éreztem, össze kell raknom.
Valamelyest megnyugtatott.ü.akarki.

AkarkiGyula(szerző)2017. január 9. 19:51

@editmoravetz:
Kedves Edit!
Köszönöm.
Sokszor éreztem már, hogy nem vagyok egyedül, hogy egyedül vagyok.
ü.akarki.

Golo2017. január 9. 13:16

Fájdalmasan gyönyörű a versed. Gördülékeny és őszinte hangvétel. Valami csodás alkotás!
Szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

kicsikincsem2017. január 9. 11:36

Belekönnyezett a szívem... a vershez gratulálok.
Icus

anci-ani2017. január 8. 23:11

Megkönnyeztem, szomorú, fájdalmas versed, bennem is ez a kép szomorú emlékeket idézet...
Szívvel, részvéttel olvastam.
Anci

1957052520122017. január 8. 20:49

Ez nagyon fáj... Szívet hagyok , Irén

1111112017. január 8. 20:10

Megállt a lélegzetem, amíg olvastam, annyira meghatóan, szépen írtad meg e fájdalmas emlékezést.Szívet hagyok szeretettel: Piroska

Kicsikinga2017. január 8. 19:48

Mit írhatnék, csak sírok.

editmoravetz2017. január 8. 19:35

Kedves Gyula!

Megszólalni nem tudok.

Csak szívem nyújtom - érezd, nem vagy magad -

Szeretettel: Edit

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ