Szerző
Váray Károly

Váray Károly

Életkor: 68 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 132 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Váray Károly

Azt hittem az ember nemhiába sír

Azt hittem, az ember nemhiába sír,
Mégis, mégis a magányban
Rubingyöngyöket könnyez a hajnali pír,
Pedig azt hittem, Szilveszter éjjelén
Új nap kél, átölel egy régi fény,
S mint régen, két pohár koccan,
És a gyöngyöző csók egymásra loccsan,
Hitetett a remény, hogy hittel
Letörölhető a hatványozódó szenvedés,
Lesz valahol egy korty szeretet
Csőrtenyérből nyújtva felém,
Szomjam nedves törlőkendőre talál,
És lepattan a tátogó számról
A kiszikkadt ajakabroncs.

Hiába nyitottam ki a létem kapuját
Kisírni magamból életem eddigi útját,
Az aszfalton loccsant, s erekben szétfolyt,
S én hosszasan néztem vibráló fényét,
Mintha magába fojtott sikoly emésztené,
Azt hittem, nem érnek megvető rágalmak,
Becsületemet sárba fojtó éktelen szavak,
Mert minden múlt visszafolyt
Marcangolni újévi tiszta lelkemet,
Már megint megbotlottam mások
Embertelen szennyrögében,
Cefetül cafrangos ez a zagyrögös tánc,
Talán soha nem lesz talpra állás,
Eltáncolom az életemet mások szennyében.

2017. január 2. 19:56:13

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Szaksz_Vanessza2017. február 21. 20:13

Nagyszerű vers. Nagyon tetszik.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ