Szerző
Vers

A verset eddig 242 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Veres Roland

A hosszú út végén

Utolsó dobbanással elszállt az élet.
Utolsó szavadat suttogja az éter.
Nem volt jel, hirtelen távoztál,
Szóljon lelkedért az égbe imádság!

Várj, ne hagy még itt engem!
Oly sok mindent meg kell még beszélnem!
Várj, még nem tudom, merre induljak,
Nem készültem fel, hogy egyedül maradjak.

Nem hallom hangod, nem láthatom szemed,
Hiába kutatom, nem találom kezed.
Eddig te jelentetted nekem a világot,
Nem töltheti be semmi a hiányod.

A tudat elszállt, a lét hirtelen véget ért.
Nem hat rád többé az idő és tér.
De talán egyszer összefut utunk.
Fent a csillagokban újra találkozunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 koboldka..2017. január 13. 18:29

Zokog a ritmikája is .... és - meghatottál - én is!

 csj132017. január 7. 14:13

Eme vers bármily sajnálatos, remek művészeti esztétikai értéket képvisel :)
Csak gratulálni tudok hozzá!

 A.Lili2017. január 7. 11:55

,,Nem hallom hangod, nem láthatom szemed,
Hiába kutatom, nem találom kezed.
Eddig te jelentetted nekem a világot,
Nem töltheti be semmi a hiányod.''
Szép gondolatok , bár szomorú, jó volt olvasni! Így tovább! Lili

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ