Szerző
S. Zsolt

S. Zsolt

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 62 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

S. Zsolt

Én-pokol

Ahogyan felfelé szállok,
messze, a mélyből, Tőled,
érzem mindazt a magányt,
mikor visszanézni megállok.

Néhány pillanat...
Áramlik a magány, ahogy
a tömeg odalent.
És zsúfolt az Ég mélye.
Nincs elég Fény...

Magamra gondolok.
Sötét szárny emel fel,
diadala fénylik csupán.
Mit hagyok odalent?
A hó fehérsége sem takarhatja.
Haldoklás lát csak engem

a két szememen túl.
A fa korhadása ez, érzem.
Nem folyik szememből könny,
felhő vagyok az Égen. Nézem.
A többit és benne magamat.
Ők legalább éreznek valamit.

Itt hagyom az én-poklomat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Liwet2017. január 24. 18:11

EZ is szuper jó! Benne vagy végig a sorokban, érezni!
JÓ!!!!

Callypso2017. január 7. 15:02

Úgy írsz szomorú verseket és néhol reménytelen elkeseredettséget is, hogy a sorok mögött mégis megbújik az éltető remény és a csodás bizakodás. Halványan, de mindenhol ott van. És ez a lényeg.
Örömmel látogattam hozzád és szeretettel gratulálok! (:

rojamsomat2017. január 7. 09:36

Szívet hagyok remek gondolatiságú versednél!
,,,,Tamás

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ