Szerző

Árnyék és Fény

Életkor: 116 év
Népszerűség: 53 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 152 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Árnyék és Fény

2016 van, és mi lesz 2017-ben?

Kérdések és kételyek

Igazán nem tudom, hogy mi lesz majd jövőre,
nem tudom, hogy lesz-e még előre?
Hogy mit hoz majd a szilveszter éjjel,
s az új év, ha beköszönt, akarlak-e téged...

Igazán nem tudom, hogy veled akarok-e megöregedni.
Nem tudom, hogy nyugdíjasként melletted akarok-e kelni.
Nem tudom, hogy ezernyi ránccal szépnek foglak-e látni,
és azt sem tudom, hogy túlsúlyodat el tudom-e viselni.

Csak azt tudom, most harcot vívunk
- szinte minden nappal
harcolunk az életünkért, mit tegyünk, ha baj van,
tudom, hogy délután elindulsz munkába,
s reggel, mire megérkezel, én már az otthonunkat
- sokszor el is hagytam.

Nem tudom, és nem tudhatom, hogy mi lesz holnap,
bár te mindig meghallgatod a híreket sorba,
néha lottót is veszel, hogy - hátha talán a szombat,
aztán újra elkeseredsz, és lealszod magad.

Nincs jövőképünk, nem tervezgetünk együtt,
nem akarunk szinte semmit, csak hogy mit is együnk.
Nincsenek álmaink - minek is lennének,
te is, én is elmúltam már egy-két évvel negyven.

Nem kellünk a kutyának sem! - ha munkáról van szó.
Így hát csendes megnyugvásban alszol, s én is alszom,
örülünk a szabadságnak - ha néha kiadják,
és hallgatjuk az ifjabbak elvágyódó hangját.

Biztos, hogy csak egy utunk van? Előre külföldre?
Biztos, hogy nincs reánk szükség negyvenre,
ötvenre?
Biztos, hogy a kiábrándultság bélyege sújt minket.
Biztos, hogy minden bajunk egymásra vetítve...

Így tehát igazán nem tudom,
hogy veled akarok-e megöregedni,
hogy veled,
hogy itt...
hogy akarok-e
egyáltalán
élni...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 szombati2017. január 12. 06:20

@gypodor: Kedves Gyuri! Nagyon egyetértek! Jó , hogy elolvastam.
Üdv! Tibi.

 szombati2017. január 12. 05:54

Hát igen!
Csatlakozom az előttem szólókhoz.
Egyetértek.
De fogadd el azért vigaszom!

Tibi.
Szívvel figyellek!

 19611961(szerző)2017. január 9. 23:37

@gypodor: Köszönöm!
Árnyék és Fény

 1gypodor2017. január 8. 07:31

''Csak azt tudom, most harcot vívunk
- szinte minden nappal
harcolunk az életünkért, mit tegyünk, ha baj van,
tudom, hogy délután elindulsz munkába,
s reggel, mire megérkezel, én már az otthonunkat
- sokszor el is hagytam.''
Minden kapcsolatban, minden vállalásban mi vagyunk benne, nem más: más csak rossz tanácsot tud adni, jót nem. Ez a tapasztalatom. Természetes, hogy az emberben merülnek fel kételyek, kérdések: próbálja ezeket önmagában feloldani, megválaszolni. Önmagunkra magunknak van szüksége, ahogy társra is.
Nehéz gondolatokat boncolgatsz!
Szívvel bíztatlak: félre a kiábrándultsággal!
Gyuri

 19611961(szerző)2017. január 8. 00:00

@kicsikincsem: @rojamsomat: @Pflugerfefi: Nagy nagy szeretettel köszönöm, hogy olvastátok!BÚÉK!
Árnyék és Fény

 Pflugerfefi2017. január 7. 14:23

Nincs komment! Teljes az egyetértés!
Szívvel Feri.

 rojamsomat2017. január 7. 07:58

Szívet hagyok versednél!
,,,Tamás

 kicsikincsem2017. január 6. 18:55

Szívvel olvastam a gondolataidat, gratulálok.
Icus

 19611961(szerző)2017. január 6. 17:55

@Vadvirag46: @Merluccius: @keva526: @anci-ani: @PiszarEva: @adamne: @1-9-7-0: Nagyon kedves Költő-társak! Nagy-nagy szeretet van abban a véleményalkotásban, ahogy elmondtátok, hogy milyen hatással volt rátok ez a ''kórtörténet''. Igazán azért adtam közre a kételyeimet, mert úgy érzem más is van így, többen is éreznek hasonló gondolatokat. Kedves felvetésetekre elmondom, hogy ''kicsit jobban vagyok'', és ebben az is sokat segít, hogy köztetek lehetek. Nagyon boldog és sikeres 2017-et kívánok Mindenkinek, sok-sok szeretettel!
Árnyék és Fény

 adamne2017. január 6. 14:11

Vívódásaidat szívvel olvastam, őszinte soraidhoz szeretettel
gratulálok: Manyi

 PiszarEva2017. január 6. 07:59

Semmi nem biztos! Nem lehet már rég tervezni hosszútávra. Erről gondoskodott társadalmi helyzetünk. Sok reményvesztett ember gyűri egymás után a napokat és a munka miatt keveset találkoznak, de annak reményében , hogy egyszer vége lesz ennek a rákényszerített életformának mennek, csak mennek. Indokolt a félelmünk. A gyermekeink egy csoportja már külföldön keresi kenyerét, számukra is kényszerhelyzet és nem lehet irigyelni annyit kell dolgozniuk. Nehéz kilépni ebből a kiszolgáltatottságból, de legalább akit szeretünk és mindennapjainkat éljük arra vigyázzunk. Ne hagyjuk egymást cserbe. Borzalmas ez a kilátástalanság és nem látjuk a végét. Magadba és a Jó Istenbe bízhatunk, reménykedve hogy sikerülni fog. Jó megoldáshoz kívánok szerencsét az Új Évre! Éva

 1-9-7-02017. január 5. 23:29

Jaj most olyan nagyon szeretnélek megvigasztalni hogy higgyél a jövőben, házasságotok erejében hogy ennyire ne keseredj el !!!
Tudom mert magam is elmúltam negyven hogy mekkora megalkuvásokkal jár hogy le írják az embert és szépen lassan elhiszi hogy nem is érdemel többet az élettől .......De ez nem igaz de legyen hited első sorban önmagadban és azt vetítsd ki párodra Nagyon szépen írtad meg vívódásodat kiábrándultságodat és remélem megszületik az a vers is ahol arról írsz hogy rátaláltatok kérdéseitek pozitív feleletére vigasztaló szívvel negyven és egy pici megértő összetartó erejével imádkozom értetek szeretettel Anikó

 anci-ani2017. január 5. 23:26

Kételyek, szomorúság, kilátástalanság van versedben a jövőt illetően. Valóban nem tudjuk mit hoz ez az év és a jövő, de bízni kell és hittel élni, szeretni, mosolyt fakasztani, az segít majd a nehézségeken túllépni...
Kellenek az álmok kedves, hogy az árnyék fénnyé változzon! :)
Szívvel, szeretettel olvastam remek versed:
Anci

 anci-ani2017. január 5. 23:24

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

 keva5262017. január 5. 21:41

Ezek bizony komoly kérdések és kételyek. Amíg van szeretetet a kapcsolatban, addig talán még életképes, ha már az sincs....
Szívvel olvastam a versed.
Éva

 Merluccius2017. január 5. 20:25

Igen. Sokszor kerülünk döntések elé. A gond hozta a kiábrándulást, vagy ez hozta a gondot? Talán nem küzdünk eléggé? Talán már nincs is miért? Megértelek. Egyet kivéve: az élet igenis csodálatos, nekünk kell megtalálni, hogy miért! Köszönöm őszinte versed! M.

 Vadvirag462017. január 5. 20:09

Sokan vannak akik hasonló helyzetetbe vannak.Kívánom az új év hozza meg a kellô dôntést.Szeretettel szívet hagyok.Búék.Vadvirag46Tetszet a versed.Ôszinte, igaz szép alkotás.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ