Szerző
Csík Ferenc

Csík Ferenc

Életkor: 59 év
Népszerűség: 44 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 66 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Csík Ferenc

Fények özöne

Fények özönével
Szakadtam ki méhedből, anyám!
S lettem vándorló nincstelen!
Csapatostól törnek rám álmatlan éjek.
Kihűlt helyemen vad indák nőttek!
Naptól fakult kalapom hordom fél évszázada már,
Arcomra ráncot rak a kor.
Üres serpenyőm a hideg kályhán,
Gyomrom az éhségtől járja a kánkánt!

Hol van már gyermekkorom szép világa?
Sodor az ár,
Süppednek a sárba életem végnapjai!
Míg egykoron lobogtam életem zászlaján!
Ma szél söpör át lelkem rejtett zegzugán.
Sivár lett világom,
Nem érzem a körülöttem nyüzsgő életet,
Mely valaha engem éltetett.

A Nap fényénél
Árnyékom egyre zsugorodik. -
Csontjaim fájdalmán nyomorodik.
Föld felé hajló derékkal
Keresem letűnt életem nyomát!
A múlt foszlánya éltet,
Hidd el, már a haláltól se félek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 feri57(szerző)2017. február 2. 19:09

@Csendhangjai: Nagyra értékelem hozászolásod szívvel köszönöm.

 Csendhangjai2017. február 2. 16:43

Nagyon szépen írsz, Kedves Feri!
Szívvel, szeretettel:
Klára

 feri57(szerző)2017. január 5. 15:00

@jade1023: Köszönöm értékes hozzászólásodat, reményt ad ebben a cudar világban, köszönöm.

 jade10232017. január 5. 13:16

Kedves Ferenc!
Mindig is csodálatosan mély érzésekkel írsz életedről,és én meghatottan olvasom soraid. olyan csendül ki soraidból,hogy még vigasztaló szót sem tudok mondani!
Én csak remélni merem,hogy nem lesz mindig így!
Szívvel,szeretettel olvastam soraid!
Margit

 kicsikincsem2017. január 5. 12:13

Szívvel gratulálok a gondolataidhoz.
Icus

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:37

@SAROLTA55: Köszönöm értékes hozzászólásod hálás vagyok érte.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:34

@V.P.: Köszönöm biztató szavaid lelket önt belém sivár életembe.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:31

@gelnadi-gabor: Hálás szívvel köszönöm, hasznos hozzászólásod.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:28

@RajosM: Köszönöm megtisztel a hozzászólásod.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:27

@Veraszivem: Hálásan köszönöm, hogy olvasod verseim.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:26

@rojamsomat: Köszönöm biztató szavaid.

 feri57(szerző)2017. január 5. 11:24

@Elizabeta: Köszönöm hogy olvasod versem.

 SAROLTA552017. január 4. 22:31

Bizony sodor az ár,közeledünk a sír felé.
Nagyon szépen megfogalmaztad testünk,lelkünk hervadását.Csodàlatos soraidért szívem hagyom,tisztelettel,szeretettel : Sarolta
Figyelőmbe vettelek.

 V.P.2017. január 4. 20:33

Mély érzésekkel, remekül megírtad ezt a verset, gratulálok neked!

 gelnadi-gabor2017. január 4. 19:35

Megrendítő a vers! Az ember önkénytelenül biztatna, de bizonyára nagyon üresen kongana. A költészet számomra azért csodálatos, mert ilyen dolgokat le tud írni. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

 RajosM2017. január 4. 18:24

Szívvel olvastam e sorokat!

Máté

 Veraszivem2017. január 4. 18:10

Nagyon szép vers.Én pedig félek a haláltól :-(. A legközelebbi vidám vers legyen ám.Gratulálok egy szivesckével. szinci

 rojamsomat2017. január 4. 17:57

Szépen írsz szenvedésed mutatva is!
Gratulálok kedves Feri!
Szívvel,,,Tamás

 Elizabeta2017. január 4. 17:51

Ó jaj! Nagyon szép, pesszimista.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ