Szerző
Galló Ádám

Galló Ádám

Életkor: 21 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 47 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Galló Ádám

Birtoklás

Önkívületembe hozol, csábítasz, szorítasz,
Birtokolni akarsz, kalitkába zársz,
Ha nem kapsz belőlem, erősen ordítasz,
Szomjazom, nem tudom, mit vársz,

Mindent megkaptál belőlem, gyengülök,
A gondolattól megijedek, bevallom, félek,
Süllyed a csónak, egyre inkább merülök,
Mert te neked már más kell: a vérem,

Ez nem lehetett az a szó, hogy szerelem,
Körtáncot járunk a sötétben ketten,
Olykor elengedem, de mégis kell nekem,
Végtelen zűrt alakítottál ki bennem,

Ez nem afféle vers, mint a sok Csinszka,
Nézel vörös szemeddel e lassú tánc közben,
Matatsz valamit, és felvillan a bicska,
A lány kését a szívembe bedöfte,

Fekszem, még utoljára láthatom,
Ahogy mosolyogsz te rám, most engedem
El kezed, s elfogy minden bánatom,
Nem tudtam, hogy az életem kell neked.

2015. nyara, A bokodi naplementét nézve, arról töprengve, hogy az akkori több éves kapcsolatom a kisajátítás és birtoklás felé kezdett eldurvulni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 lantgyorgyi32017. január 2. 10:15

Nagyon tetszett a versed? valójában mindenki ki akarja sajátítani a szeretetet,
csak valaki tudja titkolni, valaki nem!
POET Kisajátítatlan szeretettel Györgyi

 gypodor2017. január 2. 07:54

A szorosabb kötelék csak akkor tűnik kisajátításnak, ha egyoldalú az igyekezet és a valódi érzelem.
Szeretettel
Gyuri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ