Szerző
Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Nagy Gábor (Hoppmester)

Ajtók

Hová fussak szívem fájdalmával?
Ki tudná meggyógyítani?
Mert aki tudná, nem akarja.
Bár, ha ajtót nyitna ki,

melyen magához beengedne,
elillanna tengernyi fájdalmam.
S ha bezárna két karjába,
ott meglelném nyugodalmam.

De mit és hogyan kéne tennem,
hogy megnyíljanak az ajtók?
Segítsetek, űzött vadak,
ti nyugalmat óhajtók!

Segítsetek, ti rabjai a vágynak,
s vak reményt hiába kergetők!
Segítsetek, eltaszított lelkek,
segítsetek, lusták, gyávák, törtetők!

Ismertek olyat, ki nem hiába küzdött?
Vagy hallottatok róla?
Van-e, ki révbe ért?
Az álljon meg egy szóra,

s mesélje el nekem: hol vannak a kulcsok
azokhoz az átkozott ajtókhoz,
melyek beengednek Őhozzá
az öleléshez, csókhoz?

S ha már bent leszek, hová vágytam:
Kedvesem szívében,
a kulcsokat a verandára
kiteszem szépen.

Ha más is jönne fáradtan
keresni a kulcsokat,
annyit, mint én kerestem,
ne keressen oly sokat.

2013. május 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Hoppmester(szerző)2017. január 7. 09:40

Nagyon szepen koszonom!

 Motta2017. január 2. 16:04

A válasz a szívedben és az ő szívében van.
szívvel olvastalak
Motta

 MDorka2017. január 1. 22:52

nagyon szép :)

 Merluccius2017. január 1. 21:05

No lám. Szép, bosszankodós versed tetszik nagyon! M.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ