Szerző

Radnóti Tivadar

Életkor: 18 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Radnóti Tivadar

Deo volente

Néma szó szállt szemedből könnyedén az éjbe,
s én félénk ujjakkal elkapva
aranyláncolatod,
kietlen fészkembe tettem csendesen.
Nevetve nézett össze a csillagkongresszus fölöttünk,
és halkan, suttogva hűvös levelek ölelkeztek
a komor fák törékeny ágain.
Fel-felpillantott egy-egy fűszál álmosan reám,
de mikor egy pici él ujjamhoz ért huncutul,
már a fülemben csengett közhelyes biztatásuk.
Fénylő mosoly hullámzott a leveleken pihenő
harmatcseppek tükörtengerében, s felém igyekezett,
sőt hozzám, majd mikor ideért a fény,
éreztem, hogy megtörik bennem hangtalan.
Élénk színek folytak ki ruhám apró résein,
hálásan igyekezve a természet szürke,
remegő, feslett kosarába, majd felkönyököltek a szélére,
s ott meglapulva figyelték a szerelmes ajkak édes,
bolondos játékát.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 radnotivadar(szerző)2017. január 2. 18:00

@donmaci @rojamsomat @molnarne @m.falvay
Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!

 m.falvay2017. január 1. 21:59

A megszemélyesített természet megleste találkozásotokat , ne félj ők nem árulkodnak
Szívem hagyom szép versednél Miki

 molnarne2017. január 1. 18:37

Szép versedhez szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA

 rojamsomat2017. január 1. 16:10

Szép romantikus versednél Szívet hagyok!
,,,,Tamás

 donmaci2017. január 1. 14:15

Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok: Búék! Józsi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ