Szerző
Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Krizsán Dániel

Téli álmatlanság

Ahogy tűnik el a nap,
süllyedek én is alá.
Eltűnik ma és holnap,
elfolynak egysíkúvá.
Merülök. Sötétedik.
Lefogja minden tagom.
Átjár, kitölt, befolyik,
elmossa akaratom.
Így telnek el a telek,
dermedt álomba fagyva,
de a világ nem áll le,
csak lemaradok róla.
Jégpáncélon keresztül
szemlélem örömötök.
A szívem egyre merül,
ha leérek, összetörök.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Motta2016. december 30. 16:02

Szomorú, szép versedet szívvel olvastam
Motta

 gypodor2016. december 30. 08:50

Elgondolkodtató sorok. Van ilyen érzés, ha beteg az ember!
Szeretettel
Gyuri

 RajosM2016. december 29. 23:34

Gyönyörű versedhez nagy-nagy szívvel gratulálok!

Máté

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ