Szerző

Royale

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 63 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Royale

Hideg éjjel

Ahogy sétálok, s a lámpák fényét látom,
Oly fájdalmas, oly gyönyörű, mint semmi e világon,
Ahogy távolról a sötét ég alatt
Nézem őket, s csak egy pillanat,
Csak egy távoli emlék, vagy egy rémkép,
Mintha láttam volna már, s ez végképp
Megpecsétel és lezár, ráeszméltet,
A zavarból e percnyi élet,
Hogy nincs kiút, és nincs több véglet,
Nincsen, ami többet érhet
Annál, amit épp most érzek:
Külső kényszer nélkül félek.
Hihetetlen, de remeg a lábam,
Zsigereimben érzem, mintha egy állat,
Mit a legvadabb ösztön hajt,
Lesne rám, nem csapva zajt.
Prédaként tekintve arra, ki ott sétál,
A hidegben gyengén igy éjféltájt.
Minden vágyam már otthon lenni.
A kandalló mellett melegedni.
Nincs is oly messze, de még váratja magát
Az a békesség, a pihenés, a lelki megnyugvás.
Már látom a kapukat, itt van az otthon,
Hideg van, így folyik, és megtörlöm az orrom.
Ugatnak a kutyák, belépek a házhoz,
Kinyitom az ajtót, a családom vár ott.
Belépek rajta, a szeretet köre fogad,
Ez a légkör az, ami minden bajt eloszlat.
Szeretem őket, ők szeretnek engem,
Ennyi kell és semmi más, hogy lelkem nyugodt legyen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 m.falvay2016. december 28. 21:32

A lelket a szeretet tudja legjobban megnyugtatni
Szívvel olvastam szép versed Miki

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ