Szerző
Hugyecz János

Hugyecz János

Életkor: 58 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 75 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hugyecz János

Zokogó szavak...

Élni, de az élettől mégis félni fájdalom,
Elmúlsz, de még élsz, így fáj nagyon,
Amikor eljön egyszer majd az óra,
Nem vágysz már hajnali kakas szóra.

Elindulsz hát azon a végtelen úton,
Halk zenét penget valaki egy húron,
Már boldogan hagyod itt ezt a világot,
Fájdalom nem kínoz többé azon a világon!

Megnyugszik a szív, és megpihen a test,
Nyugalom vár, a szív dobbanást sem keres.
Megpihen minden, csak azok nem nyugszanak,
Akik itt maradtak azoknak, csak zokogó szavak!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 jade10232016. december 30. 09:36

Nagyon szép,még szomorúságában is!
Szívvel olvastam!
Margit

 Lecek2016. december 27. 09:46

Szép vers,tetszik, de nagyon SZOMORÚ.( bár ez az élet )

 RajosM2016. december 27. 08:13

Jó volt olvasni!
Gratulálok!

Máté

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ