Szerző
Schmuck Domonkos

Schmuck Domonkos

Életkor: 20 év
Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 131 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Schmuck Domonkos

Még mindig

Még lélegzem, hiába fáj minden pillanat,
Az egész valami beteg álomnak hat.
Nem hittem, hogy itt tartok majd egyszer,
Hogy nem hat úgy, mint egy lúgos vegyszer.
Mégis emészt, és lehúz a mélybe,
De talán ez valahogy így van rendbe`.
Nem tudom, hogy ez az elfogadás mely szintje,
Hogy még lehet ennél jobban szívem őszinte.
S mint ahogy a könny simítja végig arcomat,
Mit majd felszárít egy lenge fuvallat,
Hiába igyekszem, még fáj, igaz mosoly kíséri ezt,
De mégis, mit érezzen az ember, ha önmagából egy felet veszt?
Még lélegzem, annyira nem is fáj,
Kezd tisztulni a fájó, hajnali homály.
Mégsem vagy itt,
Még mindig nem vagy itt,
Már soha nem érsz haza,
Már soha nem szólsz vissza,
Már nem lesz vicces szó,
Nem lesz semmi oda-vissza kimondható.
Már elmúlt, és kilenc év telt el,
Kilenc év, mi több lesz, s szívem téged NEM felejt el.
Nem engedem, nem hagyom,
Nem engedhetem, és nem hagyhatom.
Nem. Nem. Nem.
Még mindig nem hagyhatom.

S. B. emlékére

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Motta2016. december 27. 20:46

Fájdalmas, szép versedet szivvel olvastam
Motta

 RajosM2016. december 26. 22:37

Örülök hogy olvashattam!
Gratulálok!

Máté

 Eleonora2016. december 26. 21:24

Őrizd meg, lelked legtisztább szobájában.
Szívvel
Nóra

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ