Szerző
Nemessányi Mária (NeMo)

Nemessányi Mária (NeMo)

Életkor: 53 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 112 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Nemessányi Mária (NeMo)

Mindörökké

Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,
   szundít az erdő, beoson a tél,
   hullik az ágról az őszi levél,
   dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat - sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény -
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,
   lélek a lélekig ér, szép tünemény...
   hullik az ágról az őszi levél,
   dobban a szívben a csalfa remény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 NeMo_63(szerző)2016. december 31. 19:25

Köszönöm, hogy olvastatok, bár jocker hozzászólása nem egészen jól jött át. :)

 m.falvay2016. december 27. 20:35

Szép verssel mutatkozol be , nekem tetszik . A viszonzatlan szerelemhez tényleg ereszkedő sorok illenek , üdvözlöm a daktilusokat .
Szívet hagyok szomorkás versednél Miki

 jocker2016. december 27. 10:02

Kár, hogy nem versben írtad meg, így nekem nem egészen jól jött át...

 RajosM2016. december 26. 23:05

Gyönyörű versedhez szívvel gratulálok!

Máté

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ