Szerző
Nemessányi Mária (NeMo)

Nemessányi Mária (NeMo)

Életkor: 53 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Nemessányi Mária (NeMo)

Mindörökké

Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,
   szundít az erdő, beoson a tél,
   hullik az ágról az őszi levél,
   dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat - sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény -
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,
   lélek a lélekig ér, szép tünemény...
   hullik az ágról az őszi levél,
   dobban a szívben a csalfa remény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 NeMo_63(szerző)2016. december 31. 19:25

Köszönöm, hogy olvastatok, bár jocker hozzászólása nem egészen jól jött át. :)

 m.falvay2016. december 27. 20:35

Szép verssel mutatkozol be , nekem tetszik . A viszonzatlan szerelemhez tényleg ereszkedő sorok illenek , üdvözlöm a daktilusokat .
Szívet hagyok szomorkás versednél Miki

 jocker2016. december 27. 10:02

Kár, hogy nem versben írtad meg, így nekem nem egészen jól jött át...

 RajosM2016. december 26. 23:05

Gyönyörű versedhez szívvel gratulálok!

Máté

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ