Szerző

Olasz Ferenc András

Életkor: 17 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 37 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Olasz Ferenc András

Télen

Kint állok egyedül

Beköszöntött a tél,
Jönnek a mínuszok,
Egyre hidegebbek a hajnalok,
A sapkát, sálat felveszem,
Még kesztyűt is húzok.

Elindulok a dolgomra,
De még mindig minden fagyos,
Megfáztam, és kell egy orvos,
Két póló van rajtam,
És még a pulcsim is bolyhos.

A hideg már átjár teljesen,
Fűtöm magam szüntelen,
Kabátom már nincsen másik.
Ez kellett, hogy rájöjjek,
Nem a testem, a lelkem, ami fázik.

Gyere hát, Tél, vigyél magaddal,
Szakadjon a hó, süvítsen a szél,
Olyan, ami belülről felél,
Legyen vége most azonnal...
Hogy ne törődjek gonddal, bajjal...
Az a jó, ha mindennel felér...
Hát érjen fel az életemmel, ne mással!
Akkor talán törődnek majd egymással...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 SirT(szerző)2016. december 23. 15:41

Szoktam mosolyogni, nem is keveset, de sajnos a versek nem olyankor születnek amikor jól érzem magam. :)

 Perzsi.2016. december 23. 11:23

Egy szomorú szívet hagytam itt versednél.
Remélem lesz majd mosolygós versed is, én ezt kívánom neked, és nem az Ünnepekre, hanem egész életedre. A mosolyt... Hogy legyen miért mosolyognod.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ