Szerző
Vers

A verset eddig 65 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Péter Haver

Nyugtalan lélek

Látom menni befelé e sötétségbe,
Mi elmúlt, s mindig ráncolt grimaszt
tévén orcámra, elgondolám...
Kényszer-e, hogy éljek ily nyomott
keserű-édes sorson át, hol
Ki-ki maga ura, S azt
mutatá, mit épp a felszín kérvén.
S hol mindannyi rebegő szájú poéta
belefeledkezik maga hazugába.
Nem! Nemet! Nemet nem egyszer!

Tán még, ha a zűr oly nagy,
Minek súlya jobban nyom, mint az
elveszített remény súlya,
Vagy a románc, mi erdőtüzet huszítva
söpör rajtam át s tova.
A törhetetlen tiszta s fehér arctükör,
az, mi lelkünk kapuja, s nézése gyötör.
Kínok születnek a fehérbe.
A tekintetben árulkodni kezd a hamisság színe.
S mi eddig megnyugvást és az oltalmat adta,
Már csak két pont, mi bámul át tágasan tova,
Keresvén azt, mi a gyötört léleknek sebeit tapasztja.

2016. december 9.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


haverpeti(szerző)2016. december 22. 22:01

@Zsuzsa0302: Az első versem tehát nagyon sokat jelent a visszajelzés :-) Nagyon szépen köszönöm kedves Zsuzsa. Viszont kívánok áldott és békés ünnepeket ! :-)

Zsuzsa03022016. december 21. 18:36

Remek versedet szívvel, szeretettel olvastam. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok: Zsuzsa

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ