Szerző
Varjú Zoltán

Varjú Zoltán

Életkor: 42 év
Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 198 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Varjú Zoltán

Már érted

Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.

Még érzed, ahogy a forró ölelés
a szíved mélyéig hatol.
Már érted, miként fáj a szenvedés,
amit leír most e toll.

Még érzed, ahogy lelkünk összeér,
a szívünk együtt zakatol.
Már érted, az életünk mit sem ér
egymás nélkül... valahol.

Még érzed, ahogy könny fakad,
ha nélküled kísért az árny.
Már érted, milyen szörnyű az,
mikor meggyilkol a magány.

Még érzed ajkadon a csókomat,
ajkadon csüngeni a szám.
Már érted, hogy mit veszíthetsz el,
ha nem vigyázol rám.

Paks, 2015. november 17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 jade10232016. december 14. 17:43

Kedves Zoltán!
Csodálatos vallomásodhoz szívvel gratulálok!
Margit

 rojamsomat2016. december 14. 12:57

'' Már érted, hogy mit veszíthetsz el,
ha nem vigyázol rám.''

Csodás szép vallomás!
Szeretettel,,,Szívvel,,,Tamás

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ