Szerző

Hámori István

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Hámori István

Félem az időt

Már félem az időt,
mi sötéten tódul a szobaablakon,
kiszorítja a maradék fény tónusát,
mint kisgyermekként az árnyakon
szorongva vártam az idő múlását,
és féltem magamban várakozón.

Félem ezt a nappalt kiszorító éjet,
kényszerű múlását a gondolatnak,
a pihenést adó, bizonytalan sötétet,
mely eltakarja fényét múló napnak,
félőn várva érkezését új reggelének.

Félem az évnek visszatérő múlását,
kényszerű távozását ősz szépének,
pihenést nem adó télnek zordságát,
mely eltakarja fényét a múló évnek,
félőn várva érkezését új tavaszának.

Még félem az az időt,
még ide vagyok bezárva téridőnek,
s hiába is vágyom szabadulni belőle,
az időnek e szűkülő múlását félőben,
majd csak átlépése ad nyugvást tőle,
ahol is megszűnik mindez végsőben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 H.Gy.I.(szerző)2016. december 12. 14:23

köszönöm mindenkinek

 kicsikincsem2016. december 8. 10:38

Tetszett... szívvel gratulálok.
Icus

 Kicsikinga2016. december 7. 10:21

Nagyon jó verseket írsz!

 Csendhangjai2016. december 6. 20:07

Gyönyörű soraidtól elérzékenyültem, mert én is félem az idő, és szerintem sokan mások is.

Szívvel:

Klára

 Martonpal2016. december 6. 19:05

Remek vers! Mindannyian igy vagyunk ebben a bezárt tèridőben.
Gratulálok a versedhez.Szivvel.....attila

 Motta2016. december 6. 13:02

Szomorkás, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ