Szerző
Szabó Edit

Szabó Edit

Életkor: 59 év
Népszerűség: 39 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 128 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Szabó Edit

Leszek öreg...

Keserűen tolulnak az emlékek,
az időskor boldogságról mesélhet,
mesélhetne, ha mindenki megérné,
párjával egész életét leélné.

Felnevelvén megszületett gyermekét,
segíteni az életbe lépését,
egyengetni az utaknak gödreit,
megélni életük szépségeit.

Múlt ködébe visszatér képzeletem,
úgy gondoltam, minden így lesz énvelem,
sorsnak útja nem az én akaratom,
az időskor útjait nem tudhatom.

Nem tudhatom, merre halad a sorsom,
nem tudhatom, ki viseli majd gondom,
boldogságnak fényes útja hol van hát,
mosolygásom a távolba veszett már.

Erdő szélén, patak partján sétálni,
kart a karba, egymást megsimogatni,
ősz haj derül két embernek szemében,
elvesznek a régmúlt dicsőségében.

Bőcs, 2016. november 26.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 1lejkoolga2016. december 5. 19:23

Az emlékek múltat idéznek, a jövőd legyen szép, Editke!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

 1V.P.2016. december 5. 19:10

Szép versedhez szívből gratulálok!

 1jade10232016. december 5. 18:06

Kedves Editke!
Nem tudhatjuk mit hoz az öregkor számunkra,lesz-e elég erőnk elviselni,hogy egyre nehezebb minden,vagy lesz-e aki ad egy pohár vizet!
''Erdő szélén, patak partján sétálni,
kart a karba, egymást megsimogatni,
ősz haj derül két embernek szemében,
elvesznek a régmúlt dicsőségében.''
Szép versed szívvel olvastam!
Margit

 1jocker2016. december 5. 17:23

Hmm... fölöttébb jól írtad meg, nagyon átjött, átéltem.
Köszönve az élményt, gratulálok: jocker/Kíber/Feri

 1editmoravetz2016. december 5. 16:52

Kedves Edit!

Emlékezéssel egybekötött jelen - boldogságból szomorú magányt ábrázoló versednél nagy szívvel jártam: Edit /6./

 1rojamsomat2016. december 5. 14:39

'' Erdő szélén, patak partján sétálni,
kart a karba, egymást megsimogatni,''

Szép emlékező versednél szívet hagyok!
Szeretettel,,,,Tamás

 1Motta2016. december 5. 14:10

Szép gondolatok.
szivvel olvastalak
Motta

 1Sida2016. december 5. 13:45

Sajnos nem minden úgy megy, ahogy fiatalon elvárjuk a sorstól.
''nem tudhatom, ki viseli majd gondom''- ez így van. Igaz a közmondás: ''Segíts magadon, az Isten is megsegít!''.
Az öreg kor boldogsága, ha van kire támaszkodni, vagy ha nincs: elég erős-e, hogy megálljon a maga lábán.
Szívvel, szeretettel:
Klári

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ