Szerző
Horváth Szabolcs Szabi

Horváth Szabolcs Szabi

Életkor: 38 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1096 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Horváth Szabolcs Szabi

Apámhoz

Eljött az idő, itt van már a pillanat,
Mondandóm sok, s nem várhat.
Várhatna tán, de lelkem kifakadt,
Olvasd el, kérlek, eme sorokat.

Szívemben küzd emlékek hada,
Hosszú ideig nem mentem haza.
Sérült lélekkel jártam a világot,
Míg egy pillanat meg nem állított.

Na, nem volt jó nem tartozni sehova,
S nem volt jó nem menni haza.
Jó lett volna sokszor veled lenni,
Kedvenc helyünkön veled elmélkedni.

Felnőttem, de pótlásra várnak az évek.
Elmúlt sok idő, és lassan megértelek.
Nem mindent ugyan, ne várd tőlem,
Néha sajnos magam sem értem.

Akárhogy van is, nem változott a kép,
Szeretetem tiéd, ugyanúgy, mint rég.
Én mindig szerettelek, ez nem lehet kérdés,
Nem mondtam sűrűn, sajnos ez sértés.

Bocsánatod kérem minden pillanatért,
Mikor szíved fájt az én bűneimért.
Bocsánatod kérem, drága jó apám,
Könnyező szemmel a szívem vár.

Nem felejtem el, mit köszönhetek,
Tudom én jól, hogy mit tettetek.
Tudom jól, hogy hányszor fájt karod,
S tudom, mennyit dolgoztatok.

Hányszor nem pihented ki magad,
Keltél meg fáradtan, mert volt feladat.
Sokszor, fáradtan, sokat szenvedtél,
Értünk, mit kellett, mindent megtettél.

Tudom azt is, hányszor fájt a derekad,
Lemondtál mindenről, és nekünk adtad.
Odaadtál mindent, mit apa adhat,
S mi nem kaphattunk volna jobbat.

Emlékszem rá, tőled tanultam mindent,
Mit tudok most, az már nem lényeg.
Nem számít, mit hoztak rám az évek,
Az adta az irányt, mit neked köszönhetek.

Tőled tanultam azt, mi most irányít,
A félelem az barát, nem ellenség,
Védelmet ad, s meghallgat,
Így kisebb a kockázat.

Tanultam tőled, hogy kell megbízni,
Láttam rajtad, hogy kell szeretni.
Mások bizalmát megbecsülni,
S hogy meddig kell remélni.

Köszönöm neked, hogy meghallgattál,
Mondandóm volna, papír nincs már.
S ha hiányzik valami e sorok közül,
Az itt van velem, engem vesz körül.

Köszönöm!

Édesapámnak sok szeretettel!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 embererika2016. december 12. 18:41

Szívem hagyom, hálával telt soraidnál!
Erika

 Kicsikinga2016. december 5. 11:30

Nagyon megható, szép vers!

 rojamsomat2016. december 5. 08:23

Érzelem gazdag vers!
Férfi szív!
Szívvel,,,Tamás

 szabiplatinum(szerző)2016. december 4. 22:50

@Motta: Szinten köszönöm!

 szabiplatinum(szerző)2016. december 4. 22:47

@Merluccius: Köszönöm hogy elolvasta, és örülök hogy tetszett!

 V.P.2016. december 4. 17:40

Nagyon szép a versed, gratulálok hozzá!

 Motta2016. december 4. 16:49

Hálás, szeretetteli soraidat szivvel olvastam.
Motta

 Merluccius2016. december 4. 16:07

Őszinte versed könnyeket csalt szemembe. Nagyon szép . Köszönöm. Szívvel: M

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ