Szerző
Vers

A verset eddig 304 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gönczi Dorina (dorci19)

Könnyek az esőben

Minden nap egy új kezdet,
Mégis folytatjuk, amit befejez az élet.
Minden pillanat fogságban ragad,
Ahol a könnyek nem keresnek kiutat.

Hevesen zuhogó viharfelhők közelednek,
Az égen füstölő villámokként jelennek meg.
Egy kristálytiszta esőcseppben látom magamat,
Itt vagyok. Eltévedek. Nem találom a hazautat.

Ez egy hosszú pillanat, nem lehet menekülni,
Rab vagyok a viharban, itt nem lehet, csak sírni.
Nem hallom a szótlanság beszédét,
Keresem, de nem találom értelmét.

Hosszú volt az út idáig, esőfelhő kísért el
Viharban ragadt könnycseppemmel.
Tudom, már süvít a szél, ereje előtör,
Nem tudok mozdulni, ez egy ördögi kör.

Felnézek az égre, s lemossa könnyeimet az eső,
Nem lehet látni, ha sírok, nincs fölöttem tető.
Megtanultam valamit, amit sosem felejtek el,
A búcsúszó még várhat, a könnyek nem engednek el.

Suttognak körülöttem, azt hiszik nem hallom,
Bántó szavaikat szívem nehezén hordozom.
Vágyom a derűre, de nem a hamisságra,
Tönkretettek ott, abban az elhagyatott világban.

Tört szilánkokkal nem térek vissza,
Hiszek abban, hogy minden elmúlik majd.
Addig is ülök az esőben, mely egybeolvad könnyeimmel,
Várom, hogy elmúljon, ami sosem múlhat el.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ