Szerző
Tóth Attila István

Tóth Attila István

Életkor: 44 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 82 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Tóth Attila István

Gépember

A fáradtság súlyos karjai kapaszkodnak belém,
a sötétség sanyargató emlékei jönnek felém,
csak a fájdalom nehéz árnyai kerülnek elém,
kínzó, szorongató gondolataim ülnek mellém.

Megpihennek vállamon, fejüket rám hajtva,
gyötrően kínoz a megfoghatatlanság lakatja,
reggel görccsel a gyomromban fogad napja,
s felkúszik puha nyakamig a hidegség karma.

A szorongás kaparó torkomat szorongatja,
az ágy hátamat erős mágnesként vonzza,
lábaimat a tehetetlen kényszer megbénítja,
testem a kétségbeesésnek fagyos otthona.

Indaként tekeredik rám a nyomorúság,
sírásra fakaszt a mélabús szomorúság,
hulló cseppekként árad rám a komorság,
megbénít, letaglóz a szétáradó konokság.

Mi körül vesz engem életem szűk terén,
kapaszkodom sorsomnak éles meredekén,
kies kilátástalanságban felfelé süllyedvén
él még ép gépember ezen a régi féltekén?

2016. november 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 Tai(szerző)2016. november 27. 09:01

@gyongyver67: köszönöm széoen Gyöngyi

 Tai(szerző)2016. november 27. 09:01

@jade1023: köszi Margit

 Tai(szerző)2016. november 27. 09:01

@gypodor: köszi Gyuri hogy itt voltál és véleményt mondtál..

 Tai(szerző)2016. november 27. 09:00

@BlackPriest: köszönöm Zoli

 Tai(szerző)2016. november 27. 09:00

@Martonpal: bizonyops tekinteben gépemberré váltam most azon dolgozom hogy ezen változtassak..köszi a gratulációt

 Tai(szerző)2016. november 27. 08:59

@anci-ani: köszönöm, sajnos sokszor így érzem magam a hétköznapokban ahogy írtam..

 gyongyver672016. november 26. 13:05

Remek alkotás,szívet hagyok érte!Gyöngyi

 jade10232016. november 26. 08:29

Kedves Attila!
Remek versed szívvel olvastam!
Margit

 gypodor2016. november 25. 09:34

''gyötrően kínoz a megfoghatatlanság lakatja''
Tetszik a vers!
Szívvel
Gyuri

 BlackPriest2016. november 24. 23:17

Szép vers,szép mondanivalóval!
szívet érdemel.
--Zoli--

 Martonpal2016. november 24. 14:38

Igen a monotonia világában èlünk,pedig muszály kierőszakolni a boldogságot.meg kell találni a munkában az õrömöt is ,mert ha nem igy tesszük,valòban gèpemberek.
Jò vers! Gratulàlok.Szivvel...attila

 anci-ani2016. november 24. 12:19

Sajnos gépemberek élnek mind többen, odaláncolva egyhangúsággal a munkához szenvedve...
Mai világ tükrében írtad meg szomorúságában is csodás bokorrímes, remek versed!!!
Szívvel olvastam!
Gratulálok:
Anci

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ