Szerző

Velegi István

Életkor: 24 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 132 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Velegi István

A szél

Zúg a hűvös szél,
Súgva így beszél:
Ó, ha ott járnál
Fenn a fellegekben,
Itt hagynál sok jót.

Ami csak van kezedben,
Eldobnád azt.
Rálelnél kedvesedre, hisz
Rég keresed azt.

Elérnéd a Földnek
Völgyeit s hegyeit,
Gyémántot a mélyben,
Hol fény nem létezik.

Így hallgattam szobámban
A szél minden szavát,
Csak ennyit bírtam mondani,
Hű, ejha, nahát...!

Ha szárnyam lenne, akkor
Nyomban útra kelnék,
Meglelném kedvesem,
Rögtön vele mennék.

Amint így tűnődtem,
Elnémult a szél,
Csak a vágy az, ami folyton
Csacsog, fecseg, beszél.

2016. augusztus 25.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 szilgyi2016. szeptember 3. 11:28

Szépséges verset hoztál!
Gratulálok és figyelemmel kísérlek!
Szeretettel és szívvel: Terike (2.♡)

 Motta2016. szeptember 3. 09:17

Aranyos! De szerintem indulj el szárnyak nélkül, biztosan megleled kedvesed!
szivvel olvastalak
Motta

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ