Szerző
Asbóth Bence

Asbóth Bence

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 222 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Asbóth Bence

Fájdalmas szerelem

Fájdalmam kiáltom, ó, az én Júliám!
Te, ki becstelen, s hozzád nem méltóan
távoztál.
Miért tette ezt-azt az úr?
Teljesedni kíván a kín, alvásomat zavarja,
lélegzetvétel egyre nehezebb, lelkem porát
kavarja.

Március lehetett, de már februárba nyúlt vissza,
mikor azon döntött, hogy a mérget a kupicából
kiissza.
Ez volt az első, Majd követte a többi.
Megunta a kapcsolatunkat, és bogyókat szedett,
melytől bekattant.
Leáldozott ifjú korának.

Szemében sátán pillantott vissza,
fekete szeme tűzvörös,
gyermekkorát tükrözte. Szülei piásak,
náluk a rum az úr.
Kegyetlenség, bántalmazás sugárzik szőke tincsei
mögül.

Halandó volt, kevesebbet gondolt magáról,
mint ami,
- Szép szád, kedvesem, hogy tud ilyet mondani?!
Mindig elmosolyodott az ilyen megszólaláson.
- Kegyed szépségétől ami elválaszthat, az csak a
halálom...

Szép lassan fertőzte bennsejét a gonosz,
aki hallucinációt, fájdalmat, elmezavart
okoz.
S mikor már fehér hab lepte pirosló arcát,
Szívem összehúzva szenvedése végét várta.

Borzalmas volt, kifejezhetetlen, melyet akkor
átéltem.
Közelről figyeltem
ágyszélen.
Mint amely megszállott,
végét kívántam, de nem az ő végét, a szenvedése
végét.

Hajnali órákban, mikor már minden csendes
volt,
hangos levegőkapkodás, mikor a legszebben világít a
hold,
Kiabált volna, de nem tudott, elnyomta hangját a fájdalom.
Gyorsan vége lett,
- már ha 2 hónap nevezhető gyorsnak. -

Bevallom, összetörtem. Hisz ki tenne máshogy?
Senkinek nem kívánom, lásd, hogy
kezeid között hal meg kedvesed.
Álmatlanság zúdította suttogásait agyamba,
teljesen belehulltam magamba.

Gondolataim kifürkészhetetlenek voltak,
amit akartak, azt gondoltak.
Volt, mikor továbblépés volt a téma.
Volt, amikor azt akarták, hogy csorogjon a vér ma.
Csendes hangzavar lepte el a szobát, s minden gondolat
meghagyta a nyomát.

Üres volt az életem, mint az a pár üveg Whiskey,
melybe beleöltem egész bánatom.
Beleőrülök, magamat mit áltatom?
Hiánya megőrjít, emlékeim csapdájába estem,
melyben nincsen senki, csakis mi
ketten.

Kezem ügyébe akadt egy pohár, nohát,
rajta halálfej, mely
mosolyog?
Vagy csak a Whiskey hatása. Júliám adagja
már hiányzik belőle. Ő itta meg, kétség sem fér felőle.
Gondolataim újra összeültek.

Kortyoltam egyet az éltető ellentétéből.
De nem érzem hatását, amikor hirtelen
földre hull a testem. Földön fekszem.
Meghaltam? Szívem motorja még hajtja ereim.
Még nem...

Meghúzom még egyszer, s mindent tisztán érzek,
a gyűlöletet, mely idáig emésztett.

Megcsalt folyamatosan. Miért tette ezt?
Miért nem volt neki elég?
Nem voltam több, csak egy játék, egy kellék.
Sorozatban késett, mikor vacsorát főztem, és volt,
hogy felhőjét borszag mosta be.

Féltékenység, gyűlölet, mely odáig vitt,
hogy elétettem a bodzateába kevert kísérőt.
- Tessék, idd.
Íztelen volt nem feltűnő.
Hisz szeretetemnél más nem volt
szembetűnőbb.

Még élek.

Maradt még egy kicsi, talán elég lesz.
A lényeg hogy nemsokára újra az enyém lesz.
Ülésből fordult a testem, minden irányt váltott,
s
ott állt ő, kezében bodzatea.
Meghaltam? Vagy csúnyán átvertek?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 vightunde452016. október 24. 20:44

Jó,gratulálok!Szeretettel:Tünde

 zaj2016. július 27. 20:17

nem szabad féltékenykedni, az nem jó dolog.

 rojamsomat2016. április 24. 07:08

Szeretettel,,,Szívvel,,,,Tamás

 beregibendre2016. április 23. 07:37

Örömmel olvastam!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ