Szerző
T Tamás Ferenc

T Tamás Ferenc

Életkor: 49 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 489 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

T Tamás Ferenc

Tégla

Tűzben születtem én valahol egy gyár közepén,
Aztán teherautóra raktak, majd messzire elvittek.
Egy kéz megfogott, majd rámcsapott.
Ekkortól lett öntudatom, így rájöttem,
Hogy csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem a legelső becsöngetésre,
Ahogy a tudásvágyó fiatalok bejöttek falaim közé.
Az iskola első osztályára,
A mindent elsöprő tanulni akarásra.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Minden reggel köszöntöttem a napfényt,
Majd délután elbúcsúztam a falaim közt lévőktől,
Hogy estére elcsendesedjen az iskola,
És így várjam a következő reggelt.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem a legelső ballagásra,
A vizsgák izgalmára,
Aztán a bizonyítványosztásra,
És a forró nyár hosszúságára.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem egy réges-régi, csillogó szemű fiúra,
Aki igen rég` lépett be a falaim közé.
Az iskolás éveit kitüntetéssel végezte,
És elment szakmát tanulni messze-messze.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Aztán az egyetem után visszajött,
Hogy immár tanárként itt dolgozzon.
És a tudását kamatoztathassa,
Tapasztalatát számtalan ifjúnak átadhassa.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Az öreg tanár egy életen keresztül
Itt dolgozott a falaim között.
Innen ment nyugdíjba sok éve,
És utolsó napján engem érintett meg.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem egy másik tanárra,
Aki végzős egyetemistaként jött ide,
Hogy legelső óráját itt tartsa,
És az egész életét itt ledolgozza.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Sok diák volt a falaim között.
Mindenkit szépen, sorban megismertem,
Aztán pár évig nevelgettem,
Majd útjára bocsájtottam.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

A tanárokkal együtt változtam én is.
Volt részem örömben-sírásban,
Hitben, reményben, változásban.
Az oktatás örök átalakulásában.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Érzem én az iskola szellemét,
A tanárok igyekezetét,
A diákok daccal vegyes tudásvágyát,
A dolgozók segíteni akarását.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Immár hatvanöt éves lettem én,
Tehát nyugdíjas lehetnék.
De megnyugodni képtelen lennék,
Az életem értelme a változás, az örök tudás!
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Itt az ideje visszapillantani!
Hogy lássuk a dicső múltat
És kirajzolódjon a még szebb jövő.
Így dicsérjük a tudást, az örök változást!
Hogy többek legyünk, mint egy tégla az iskola falában!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


 1rojamsomat2016. február 3. 08:59

Nagyszerű versednél nagy szívet hagyok!!
,,,,Tamás

 1kodrane2016. február 1. 14:06

Jaj de megható ez a vers kedves TÉGLA! Szívem itt marad !

 1Csendhangjai2016. február 1. 13:48

Kedves Ferenc!

Nagyon szép, elgondolkodtató versednél szívből, és szívvel gratulálok!

Páratlan élményemet köszönöm!

Klára

 1szalokisanyi12016. február 1. 13:19

Kedves Ferenc! Remek alkotás!
Gratulálok! Szívvel: Sanyi

 1Barienn2016. február 1. 10:28

Kedves Ferenc!

Erre jártam és egy csodaszép versre akadtam.
A figyelőmből küldöm a szívem.

Ildikó

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ