Poet • VersekPoet • Versek
Főoldal » Vers
Kategóriák

Előző vers a szerzőtől Következő vers a szerzőtől
Lecsókolom gyöngyöző homlokod
Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Ismét, újra karjaimba zárlak.
Takaróstól ölellek, mert fázol,
Ilyenkor mindig más fényben látlak.

Olyan a betegség, mint a tűz az aranynak:
Számomra egyre fényesebben ragyogsz.
Hibáid elvesznek, az értékek maradnak:
S szívemnek egyre édesebben dalolsz.

Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Mit adjak neked a vizes ruhán kívül?
Szememből olvasni tudsz, ugye? Mondd!
A szeretetem feléd soha nem hűl.

Gondviselés szárnyával óvón betakarlak,
Mindent megteszek, hogy jobban légy.
Őrizlek, védelek, és féltőn vigyázlak,
Kezemet nyújtom - ha kéred - feléd.

Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Amíg csak kéred, míg alszol, én itt vagyok,
Hogy beteg maradnál? Nem! Én azt nem hagyom!
Maradok melletted, melletted maradok.
 Gajdó Zoltán

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

Tetszik a vers?
Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
1
Beküldte: doremi


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!


mezeimarianna 2009-01-17 15:21:38
jó vers!
doremi 2008-11-20 11:42:26
Köszönöm. (-:
laczianiko 2008-11-07 19:27:58
kedves Zoltán,
szeretem az ilyen különlegesen kedves,tiszta verseket.ez is nagyon szép.átérzi az ember, mire gondolsz.köszönöm az élményt,
anikó
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)
Kedvencnek jelölték:
danotimea
Ezt a verset 2008. november 7. óta 223 alkalommal nézték meg.

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak





Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum