|
Kategóriák
|
|  | | |
Lecsókolom gyöngyöző homlokod Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Ismét, újra karjaimba zárlak.
Takaróstól ölellek, mert fázol,
Ilyenkor mindig más fényben látlak.
Olyan a betegség, mint a tűz az aranynak:
Számomra egyre fényesebben ragyogsz.
Hibáid elvesznek, az értékek maradnak:
S szívemnek egyre édesebben dalolsz.
Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Mit adjak neked a vizes ruhán kívül?
Szememből olvasni tudsz, ugye? Mondd!
A szeretetem feléd soha nem hűl.
Gondviselés szárnyával óvón betakarlak,
Mindent megteszek, hogy jobban légy.
Őrizlek, védelek, és féltőn vigyázlak,
Kezemet nyújtom - ha kéred - feléd.
Lecsókolom gyöngyöző homlokod,
Amíg csak kéred, míg alszol, én itt vagyok,
Hogy beteg maradnál? Nem! Én azt nem hagyom!
Maradok melletted, melletted maradok.
| | | Gajdó Zoltán
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Tetszik a vers? Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
|
| |  |
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
mezeimarianna
|
2009-01-17 15:21:38
|
|
jó vers!
|
|
doremi
|
2008-11-20 11:42:26
|
|
Köszönöm. (-:
|
|
laczianiko
|
2008-11-07 19:27:58
|
kedves Zoltán, szeretem az ilyen különlegesen kedves,tiszta verseket.ez is nagyon szép.átérzi az ember, mire gondolsz.köszönöm az élményt, anikó
|
Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
Ezt a verset 2008. november 7. óta 223 alkalommal nézték meg. |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak

|