|
Kategóriák
|
|  | | |
Ősz
Táncol a falevél, s az őszi, lágy szél mondja:
Jöjj velem és szálljunk! Elviszlek ma innen,
Ne várjunk már tovább, mert hideg szelek jönnek,
Susog hozzá, szisszen, fülébe súg halkan:
Mi összetartozunk, össze, mindörökre.
S meghajtván a levél magát, sorsát elfogadta,
Kedvese ringatta, majd keringőzni kezdtek,
S elvitte magával egy gyönyörű helyre
Szép csendben letette, majd fájón otthagyta,
Mert a levél így is, úgy is elhalt, de
Az utolsó táncnál már egymáséi voltak.
| | | Gajdó Zoltán
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Tetszik a vers?
Oszd meg az iWiWen!
Oszd meg a Facebookon!
|
| | |
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
Marie_Marel
|
2008-11-01 12:37:20
|
Valószínüleg kedves doremi! :-))
Az utolsó két vsz. magában különálló vers. Néha a kevesebb több!
Üdvözlettel: Marie :-))
Ebbe a hibába én is gyakran beleetem, de Für Janótól tanultam, hogy tömörítsem gondolataimat, soraimat és akkor még ütősebb lesz! Ezennel továbbadom! :-)
|
|
doremi
|
2008-11-01 11:22:03
|
|
Igen, jól látod, alapvetően az utolsó két versszakból indult az egész vers. Lehet, hogy nem kellett volna hozzá kerítenem történetet? (-:
|
|
janow
|
2008-10-31 20:29:40
|
|
Nagyon szép kis mese felnőtteknek. A közepe felé kezdett kifulladni, de az utolsó két versszakban nagyon magára talált. Annyira, hogy szerintem még önálló versként is megállna az utolsó kettő. Gratulálok, hatékony nagyon.
|
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Ezt a verset 2008. október 31. óta 160 alkalommal nézték meg. |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Előző vers a szerzőtől
Természet
Kövess minket