|  | |
|
Vers Csapong a dallam
szavak zenéje
fonódik össze
dal fakad...
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
|
|
Szeptember Még jószagú nyár ringatózik
vidám szelek lágy ölén
hol csiklandozó víg kacajjal
kergetőzve száll a fény.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Adagio... Árva szívem feketében,
Csendet koldul keservében,
Zúgó széltől hangod hallja,
Téged keres elhagyatva.
|
| | Széles Kinga |
|
| |
|
Ringatlak Legyen puha fényű álmod
karjaimmal oda vágyok.
|
| | Zsomcike Fruzsina |
|
| |
|
A tánc Roppan a tűz izzó fahasábja,
Lobbanva tör fel füstszagú lángja,
Vérvörös nyelvek kúsznak az égnek,
Fűszeres légben sarjad az ének.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Életemnek... Szemlesütve várom szavad,
Szégyenem lesz majd igazad.
Sok-sok éve tűrsz már engem,
S én ezt eddig nem köszöntem.
|
| | Széles Kinga |
|
| |
|
Este a teraszon A teraszon ért utol az alkonyat,
Egyedül ültem, feledve gondokat,
Száműzve a napom sebző karcait,
Szőnyeg alá söpört apró harcait.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Negyvenhárom... A pilóta tudta, hogy történelmet ír,
Midőn az Enola Gay felemelkedett,
És nem gondolt véle, hogy ott lesz majd a sír,
Hol célpontra talál a rideg célkereszt.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Változás Vágyaimba burkolt csendes
lépted.
|
| | Zsomcike Fruzsina |
|
| |
|
Sóhajtás Amikor a felhők
lassan összeérnek
lázas könnyben égnek
szemeim,
mert szeretnélek én is
így ölelni téged,
de hiába kereslek
nem vagy itt...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Életem története Apám míg távol dolgozott szegény,
anyám férfiakkal szórakozva henyélt.
Így két évesen, éhezve, fázva,
elvittek állami gondoskodásba.
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Könnyek Harmatos nyár estén,
Szemedben könny rezeg,
Csak nézlek téged, ahogy
Az arcodon lepereg.
|
| | Grigo Zoltán |
|
| |
|
Névsorolvasás Korán kezdte tanítani az élet,
Hogy a szerelem lassan ölő méreg,
Mely hályogot von, s nem látni a veszélyt,
Míg mohón emészti a férfi eszét.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Szélbekiáltó Látod?... mert mindig csak szaladtál,
Versenyt futottál a széllel is,
Most mégis magadban maradtál,
Tovaszálltak már az évek is.
Állsz egyedül, tűnő időben,
Az élet álmot sző szemedre,
Szárnyaid testeden kinőnek,
Csillagpor hull alá fejedre.
|
| | Grigo Zoltán |
|
| |
|
Kértelek... Kértelek téged, magamnak,
Kértelek, de mégsem adtak...
|
| | Grigo Zoltán |
|
| |
|
Esteli szivárvány Kezeden festékcsík maradt.
Néztem a száradt foltokat,
ujjaid arcomhoz értek
s engem mázoltak szépnek;
piktori ügyességgel kentek rám
először kéket,
azt a zsongító, elernyedő részeg
érzést...
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
A hűség ára Autó fékez. Gazdája végleg
terhétől megszabadul.
|
| | Vaskó Ági |
|
| |
|
Szilágyi Kira emlékére Mintha a világ esküdött volna ellened,
Bajoktól roppant fakadni kész életed,
Tolvaj a sors, mely jött mozdulatot lopni,
És csak kicsinyke szíved hagyta dobogni.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Tétován... Add Uram, hogy
neszeressem,
neakarjam,
neöleljem!
|
| | Széles Kinga |
|
| |
|
Nektek Barátaim!
Ti csapongó,
néha szorongó,
szárnyaló lelkek,
kik nyugalmat,
békét, vagy harcot
a versírásban leletek.
|
| | Vassné Szabó Ágota |
|
| |
|
A két égi kovács Álmomban még felcseng kovács üllő hangja,
Nagyapám a vasat fakasztja épp dalra.
Nagymama a Toldi, nagy- erő kezében,
felizzik a munka dolgos tenyerében.
|
| | Vaskó Ági |
|
| |
|
Kiáltás 2. Kócos kislány ballag az úton
- nem nehéz észrevenni-
ruhája rongyos, lába piszkos
s az égre néz kérve: adj Uram,
éhezem, nincs mit enni...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Messze vagy Egyedül fekszem az ágyamban,
Hosszúak ezek az éjszakák,
Néma csend van a szobámban,
Csak a pók szövi fonalát.
Most tőlem olyan messze vagy,
Elválaszt minket száz határ,
Nélküled telnek a nappalok...
|
| | Grigo Zoltán |
|
| |
|
Szögedébő jött asszony várja az urát (Mygannak) Mikó az uram szittyósan hazafele
jövel,
Béhúzok éggyet sodrófám
nyelivel.
|
| | Zsomcike Fruzsina |
|
| |
|
Szülőföldem Kora reggel réten jártam
Lucskos fűben térdig áztam
Erdőszélén megpihentem
Fehér lábú gombát szedtem
|
| | Kiss Virág |
|
| |
|
Dobbanások 2. Ma sír bennem a lélek,
mert szívembe tévedt
és üregeit járva
bolyongva nyüszít...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
sz-Ősz-szenetek A víz felett
nem repülnek a fecskék
és a parti szélben
hűvösebbek
lettek már az esték.
|
| | Vassné Szabó Ágota |
|
| |
|
A Másik-part Mint veszett kutya
ki a fal mellett oson,
és arra vár,
hogy belédmarhasson,
úgy borul
esténként az alkony
lent a Duna parton
arra aki magányos.
|
| | Vassné Szabó Ágota |
|
| |
|
Az utca királya Hiszik: hontalan árva létem szégyen,
De én itthon vagyok utca szennyében,
Sőt uralkodom, ez a birodalmam,
Lásd, meddig ér el korlátlan hatalmam.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Gyújtsatok... Háztetők felett a reggel,
A városomba betekint,
Egyedül vagyok magamban,
Féltve őrzöm a csendjeim...
|
| | Grigo Zoltán |
|
| |
|
A feltaláló Rég volt, hogy koptattam az iskolapadot,
Nem telt hasztalanul, sőt mély nyomot hagyott,
Tanultam, egykoron mit tettek a nagyok,
S tömtem a fejembe sok téves adatot.
De felnőtt létemnek olthatatlan vágya
Űzött rálelni a való igazságra.
|
| | Ábrahám István |
|
| |
|
Útvesztő Fényfehér fátyolcsipkéit darabokra
tépve
álmaimat félretéve, világomba
fordulok.
|
| | Zsomcike Fruzsina |
|
| |
|
Finita la commedia Minden stációt megjártam.
Megvívtam minden harcot,
hogy szelídüljön
emlékeimben
az arcod.
Ne lássam, hogy a kezed
dühtől remeg
és a szemed ...
|
| | Vassné Szabó Ágota |
|
| |
|
Verseimben élek Életem tintába öntve csepeg,
Írói vénából a papír lapjára,
Verseim magamból nemzem,
Földi létem igaz valójában.
|
| | Pajor Zsolt |
|
| |
|
Az élet megy tovább... Ballag az est a mélyúton,
árnyékok tánca lebben,
gondolatom egy kék húron
játszik az értelemmel.
|
| | Nagy Zsuzsanna |
|
| |
|
Névmások Én
megteszem,
nekem
már nincs mit vesztenem
Te
tépelődsz
és hezitálsz,
önmagad által...
|
| | Vassné Szabó Ágota |
|
| |
|
Ha tehetném... Messzelátón keresztül nézném
A jövőt, hogy ne ejtsek többé hibát.
|
| | Pajor Zsolt |
|
| |
|
Pipiskedő vágyam Harmatgyöngyös fűszálak közt
lelkem fürdik csendesen.
|
| | Vaskó Ági |
|
| |
|
Alulexponált Mára csak a körvonalaidra
emlékszem olykor.
|
| | Marie Marel |
|
| |
|
Hazaértem Kopott kabát hátamon
lyukas bakancs lábamon,
szürke felhők felettem
merre vezet életem?
|
| | Szeibert László |
|
| |
Vallomás
Kövess minket
