Zsefy Zsanett

Zsefy Zsanett

Született: 1949. október 24.

Népszerűség: 194 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csak azt az éjszakát

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor a sötétséget nem törte át a fény;
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt;
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést;
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát...

Tovább...

Elmosódott kontúrok

A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elszökkent a fák fejéről az ég. Pedig
majdnem elértem, mint kisgyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.

Tovább...

A szürke ereje

Elköltözött. De ott maradt az arca.
Szürkén, két dimenzióban, a nyári zápor
sötét foltjaként az épület falán.
Még elevenként kiharapta a fák lombjait a
parkból, hogy messzebb lásson; naponta
virágot fűzött az ereibe, mert elhitte,
jobb lehet, és szivárványba csomagolta
a hétköznapokat, miközben beégette...

Tovább...

A kör peremén

Én nem tudom már, merre járok,
minden út magába fut.

Tovább...

Látogatás-ok

Valahol elvesztem,
így nem leszek útban,
sokszor fohászkodtam
lapulva a kútban.

Tovább...

2222

avitt

kellene valami szaftos valami pikáns
de kavarog a gyomrom ha hozzáfogok
a pucérság hiába valóság
már megszokott hogy inkább eltakarod
a mi kellene és kinek már rég nem izgat
egy életöltőn át csak megfeleltem
feleltem ha kérdeztek okosak vagy buták
diplomatikusan hogy a durvát rejtsem...

Tovább...

Álmodozók

két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán...

Tovább...

Halasztási kérelem

átirat

Mostanában esténként
felhőtekercsekre üzenetet írok
Istennek,
és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér körötted végtelen,
én még maradnék egy keveset.

Tovább...

Egy szeptemberi esten

A hollószárnyú este már csillagfészket készít,
ringó fűszálak hegyén harmat üt tanyát.

Tovább...

1533

Már soha másképp

...versciklus...

ÁLMODOZÓ

ezerszer is elátkoztalak
és ezerszer öntöttem szoborba
arcodat

Tovább...

Vasárnaptól

A hétfő lázgörbe. Higanyként húz fel.
De az estédbe ismét nem férek be.

Tovább...

magamra öltöm

hold ezüst fürtjein csillagok táncolnak
ezer fényszál játszik az ablakomon
napot húz magára fátyolnak a város
fázós válla körül parázs a nyomor...

Tovább...

Retus nélkül

A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.
Kérdésekre válaszokat hiába várok.
Magam csöndjét tágítom,
s a világra húzom az egyembernyi félszt,
hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,
mikor meteoritokat szitál az ég,
s felszaggatott utakon, amíg bolyongok,
üszkös gondolatokat szül a vég.

Tovább...

Úgy, mint

Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson fehér marad minden,
ha a képzeletem most is csődöt mond.

Tovább...

Szunnyadó

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.
Ébreszt a tavasz,
de a zsongás, mit vártam,
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ