Zöld Attila

Zöld Attila

Született: 1958. január 1.

Népszerűség: 147 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Dal

Amikor szobádban
lábujjhegyen settenkedik
a hajnal,
amikor minden madár
a kékség sarkába húzódik
és elhallgat,
amikor a vihar is hangtalan...

Tovább...

ha valaki itt hagy

mesélni kell, mesélni,
kitölteni az ürességet,
melyet mindig itt hagy valaki,
amikor csak úgy,
szó nélkül elmegy,
mindig ez van,
itt hagy felkészületlenül
az ég alatti nagy ürességgel...

Tovább...

amint

átölelsz,
magunkba zárjuk
neszeit az éjnek,
mert hisszük
ezt az örök menedéket,
ahol egy kicsit
mindig meghalunk...

Tovább...

A lélek karéjában

Hiába dermed körénk az idő,
körvonalak zuhannak alá és
a képzelet halálos csendjébe
kettőnkről kitörölhetetlenül
éget mondatokat, múltadban
mozdíthatatlan múltam, egy
kibonthatatlan csomag, a...

Tovább...

kamaszrandevú

a megfogalmazásra vágyó érzés
pillanatában elcsent gondolat
szétbontja agytekervényeidet,
és a neuronok szinapszisaiból
kiperegnek a vegyületek,
megbontva minden eddigi rendet.

Tovább...

Interferencia

Rendhagyó magyarázkodások bizonygatják
elmaradt beszélgetéseinket, pedig mindketten
tudjuk, nincs létezés az akarat birtoklása nélkül,
a vágy szándéka is elmarad, és visszafejlődik a
tántorgó nincstelenségbe, mert mindketten tudjuk
nagyon jól, hogy létezik az a valami, aminek
feltétlenül lennie kell, mert amennyiben nincs,
az már olyan, mintha már nem is léteznénk.

Tovább...

el akartam mondani

bökdös ezernyi gondolat,
félálomban, lélegzetvisszafojtva
számlálom elmulasztott
pillanataimat,
minden szót,
minden egyes mondatot,
mely torkomban gubbasztott
tegnap is...

Tovább...

Test a testben

szilánkos vágyódás csirázik
mámor derengő ölében,
álmok ölelnek puhán,
test ér testhez,
csillapítja éhem,
dajkál,
húsomba mar,
mert a szerelem fáj...

Tovább...

...lépkedek

illedelmesen a fény kávája körül a
gyanítható lét beteljesülésébe burkolózva,
mely mint mindig,
most is
oly távolról érkezik
a szépség sérült árnyékából,
menekülve arctalan képek áradatától,
melyek lavinaként hömpölyögnek a...

Tovább...

Keresem, mi lehet

Ablakomba lopakodó alkonyat
Festi korom-feketére arcomat,
Akár a csend szenvedése a kereszten,
Malevics ragyogó, fehér keretben,
Kigyulladt vérem sárban, feketében,
Rátapadva sorsom szárad feledésben,
Űzött, hajtott vad - keresem, mi lehet...

Tovább...

kiömlő résnyi gondolat

megette a köd a várost
egyszerre,
egyetlen harapással,
nem úgy, mint a jól nevelt ember,
ki lassan, falatonként,
alaposan megrágja ebédjét.

Tovább...

Mezítláb

Mindig megigéz a bizonytalanság bizonyossága,
ahol már nem segít semmiféle hit, ahol már hiába fedi
igazság sebeink`, mert az emberi szenvedés már rég
elvesztette értelmét, már hiába a test önfeláldozása,
az igétlen élet testetlenné kínozta szavaink`, szenvednek
kétségeink mocsarában... gyökereink nedvei is elvéreznek,
hiába kerülnek napfényre őseinkbe kapaszkodó üzenetek,
a lét igétlensége teszi bizonyossá mozdulatlanságunk...

Tovább...

Beúszva az idő pillanatába

Folyékony hajnal tapaszt holnapokat
mélységek tegnapjaiba, összekuszálva
mindent, az időt és mindennapjainkat,
kékre fest titkokat, önmagát sem találva

Tovább...

Városlakó

Tovarohanó autók zaja,
nyár langymeleg illata,
lámpák fel-felvillanó
hatalma lüktet s olvad
egy városi pillanatba
pirosan, sárgán, zölden,
pirosan, sárgán, zölden,
őrült nagy iramban.

Tovább...

3664

Magamból magamba

Ott,
akkor,
amikor az
igenek és nemek
összekeverednek,
amikor a csillagok
körülöttünk settenkednek,
akkor, amikor az angyalok...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ