Zöld Attila

Zöld Attila

Született: 1958. január 1.

Népszerűség: 156 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szövetségben

Amint
kiszűrte éj feketéjét
a pókháló szőtte hajnal,
irányba kerülnek
terek, házak,
útkereszteződések,
ahonnan visszaköszönnek
öntudatlanul hátrahagyott...

Tovább...

Az elme lélegzése

Az igazság széttárt karjai közt
a kétkedés küzd Krisztusként.

Tovább...

Hívatlanul

Ma eljött... hívatlanul ismét,
mint mindig, s elhalt minden
földi kékség... óh, mennyire
gyűlölöm hangtalan lépését,
hajnalhűvös tekintetét, mert
építeni képtelen, csak vinni,
könyörtelenül letörölni a
felfestett reményeket, érezhetővé...

Tovább...

3735

Itt

Messzi útról jöttem én,
megpihennék, s talán
vissza is mennék, de
hogyan kapjam ölbe
fölindult szívemet,
annyi jaj, ősi panasz,
jégverte harag, vad
zápor veri az út porát...

Tovább...

Fehér zaj virtuális térben

Földbe döngölt törmelékként
elterülve simulok szorosan az
alattam szunnyadó földi léthez,
összességében ezt jónak ítéled,
mert saját testtel védhetem a
csupasz meztelenséget, de ez egy
merev tévedés, mivel azon dolgozom,
miként törhetem porrá üvegplafonom.

Tovább...

Tavasz

Libben a szoknya,
lágy szellő foglya,
pajkosan nevetve,
el nem eresztve,
napmosoly játéka...

Tovább...

Keserűmandula

Tél vagy nyár, oly mindegy,
a többi évszak is egyre megy,
folyton riaszt a hangok zúgása,
ahogyan a harangok, amikor a
templomba szólítanak, amikor
a fém rátalál a fémre, és felsírnak
a valóságba fúródott arctalan
vélemények, bőrömön túlcsordul...

Tovább...

egyszer...

valamikor... valahol... egyszer
megmásíthatatlanul és kivétel nélkül,
végül is minden ember megérkezik,
ahol majd kibérel végérvényesen
szenvedélytelen, nagy szavak nélkül
cipelve az igaz szerelmeket,
szenvedélyesen a múló nyarakat,
új teleket viselve...

Tovább...

Dal

Amikor szobádban
lábujjhegyen settenkedik
a hajnal,
amikor minden madár
a kékség sarkába húzódik
és elhallgat,
amikor a vihar is hangtalan...

Tovább...

ha valaki itt hagy

mesélni kell, mesélni,
kitölteni az ürességet,
melyet mindig itt hagy valaki,
amikor csak úgy,
szó nélkül elmegy,
mindig ez van,
itt hagy felkészületlenül
az ég alatti nagy ürességgel...

Tovább...

amint

átölelsz,
magunkba zárjuk
neszeit az éjnek,
mert hisszük
ezt az örök menedéket,
ahol egy kicsit
mindig meghalunk...

Tovább...

A lélek karéjában

Hiába dermed körénk az idő,
körvonalak zuhannak alá és
a képzelet halálos csendjébe
kettőnkről kitörölhetetlenül
éget mondatokat, múltadban
mozdíthatatlan múltam, egy
kibonthatatlan csomag, a...

Tovább...

kamaszrandevú

a megfogalmazásra vágyó érzés
pillanatában elcsent gondolat
szétbontja agytekervényeidet,
és a neuronok szinapszisaiból
kiperegnek a vegyületek,
megbontva minden eddigi rendet.

Tovább...

Interferencia

Rendhagyó magyarázkodások bizonygatják
elmaradt beszélgetéseinket, pedig mindketten
tudjuk, nincs létezés az akarat birtoklása nélkül,
a vágy szándéka is elmarad, és visszafejlődik a
tántorgó nincstelenségbe, mert mindketten tudjuk
nagyon jól, hogy létezik az a valami, aminek
feltétlenül lennie kell, mert amennyiben nincs,
az már olyan, mintha már nem is léteznénk.

Tovább...

el akartam mondani

bökdös ezernyi gondolat,
félálomban, lélegzetvisszafojtva
számlálom elmulasztott
pillanataimat,
minden szót,
minden egyes mondatot,
mely torkomban gubbasztott
tegnap is...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ