Zimán Hajnalka

Zimán Hajnalka

Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Állj meg, vándor...

A tenger hullámain sajkát ringat
A szél, összedőlt életekről mesél.
Szemük Európa felé kacsingat.

Tovább...

1010

Arcvonásaid

Fájó szívem kapuját elzártam
A tegnapok botlásai után.
A gödörből fölálltam és vártam.
Temettelek, de jöttél egy délután

Tovább...

Hálóban...

A szerelem hálójában vergődöm,
Mint a szárnyaszegett, sebzett kismadár.
Az édes terhet mégis megköszönöm.
Egy csapodár pézsmaillat visszajár

Tovább...

Lelki társam...

Az élet játszma, a menny még titok,
Pénzhajszolás megy kifulladásig.
A szerelem ajtó előtt szipog,
Persze, mert mindig csak az a másik

Tovább...

1221

Tavasz kering...

Tavasz kering az utakon,
Kezében híd a szivárvány.
Tócsabár ideges majom,
A meglepett tél sóbálvány.

Tovább...

A szőke Tisza...

A szőke Tisza tegnap még szelíden
Ballagott, habos fodra a jégbe fúlt.
Ma már zajló jég, jeges terhével fut,
Jégtükör csillog fagyos könnyeiben.

Tovább...

Jó éjszakát...

Elfeküdt a nap a horizonton,
Vérvörös kontyát szerteszét bontja,
Ezüstéj vállán ül pironkodva.
Az est lilát ásít az égbolton

Tovább...

Itt a farsang...

Újra itt a farsang, áll a bál,
Indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínomdánom,
Estére te légy a párom!

Tovább...

Szomjazom...

Szomjazom, szemem szemedből inni kér!
Képmutatón, félve, fájva koldulok,
Pillantásod fogva tart, elbódulok.

Tovább...

Beszökött a tél...

Deres lábbal beszökött a tél.
Hulló falevelekről mesél.
Hó szitál, szerteszét púderez.
Bádogereszen jégcsap neszez

Tovább...

Szilveszter

Vén pofával jön Szilveszter,
ez a bohém mókamester.
Nótás kedvű, vidám legény,
mikor eljön, kigyúl a fény.

Tovább...

Karácsony este

Karácsony este zúgnak a harangok,
templomban felcsendül a hálaének,
de nincsen itt hála, csak szép remények,
díszes zöld fenyőfa, kipirult arcok,
gyermek kacajok, csilingelő hangok.

Tovább...

Karácsony

Pásztorcsillag fut az égen,
csillagködös messzeségben.
Szívem s az ajtó nyitva áll,
valaki kopog, meg-megáll.

Tovább...

Tűnik a pompa...

Ősz tenyerén opálos köd szitál,
a fán fekete holló károgott,
a meztelen fák kontya leomlott,
barna bőre esőcseppet piál,
tejköd könnye kökénnyel kurizál.

Tovább...

Áltatom magam...

Áltatom magam, szabad vagyok, vagy
csak képzelem, és Te megint itt vagy,
szívemhez szólsz, s én újra rab leszek,
karodba rogyok, mint lázas beteg.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ