Zajácz Edina

Zajácz Edina

Született: 1975. november 22.

Népszerűség: 238 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Élni volna jó

Fák aranya vagy te, ősz,
szemem rajtad elidőz,
lusta lombok ághegyén
könnyű napsugár henyél.

Tovább...

Két tenyérnyi

Közöttünk két tenyérnyi
az egyetlen hazátlan igazság,
s miként az egymásra görnyedő viaszgyertyák,
lassan beleégünk az ismeretlenség gerincvelőjébe.

Tovább...

Belőled fakad

A te mozdulatlanságodban hiszek,
ahogy medrükben a szótalan vizek,
érted lettem ilyen kérlelhetetlen,
elbújnék erős, forró tenyeredben.

Tovább...

Padon

Ülünk a padon karnyújtásnyira,
nincs köztünk ismeretlen hajlat,
csordultig teltünk,
akár egy ásványvizes flakon.

Tovább...

Csöndmadár

Én mindennap előtted térdepelek,
s ha néha angyalok lóbálják béna lábaidat,
kristályhangod végtelenjén felnevetek,
mint jó anya, bíztatnálak:
- Indulj csak, indulj az útra, fiam!

Tovább...

1215

Könnyű álom

Sérthetetlen messzeség a vállad.
Akár gyöngyharmat a hegytetőket,
éjjelente fénnyé mosdatnálak.

Tovább...

Lefejtlek magamról

Lefejtlek magamról befejezetlenül,
te hiába vallatott, szemérmetlen terhem,
szomjúság maradsz,
sóvárgás sejtjeim körül,
a combjaimat csókoló, szégyentelen isten.

Tovább...

Elmondalak

Elmondalak, mert vesztőhelyem lettél,
égsz bennem, miként a felgyújtott világ,
felhőkkel szeretkezik a határszél,
mint irigy istenekkel szent krónikák.

Tovább...

Sugárzás

Veled ott vagyok,
ahol a Nap,
ahol két angyal egymásba harap.

Tovább...

Legszentebb bűnöm

Legszentebb bűnöm lettél,
áttetsző remény.
Tűzhajnalokra virradó,
falatnyi gyümölcskenyér.

Tovább...

Nélküled

Kínom lettél, amely még meggyötörhet,
a mindig hiányzó, egyetlen részlet,
fohász, melybe az elme beleroppan,
ha Istent kutat üres templomokban.

Tovább...

Egyszerűn

Téged látlak, míg a világot nézem,
fátyol sem maradt, ami eltakarhat,
szemednek fénye ma olyan tünékeny,
mint a fűszálakon tetszelgő harmat.

Tovább...

Angyalok fészke a szemed

Engem minden kettéhasadt hajnal újranevel.
Amikor megcsókolom porcukor-homlokod,
az összes kínom, bűnöm megszégyenül.
Szívemmel halsz, míg tenyeremből eszel.

Tovább...

Kőben, vérben

1.
Fakó homlokunkon csattan szét az éj,
szemünkből kinövő közelség merít
a felhabzó sistergésbe, s mint maghéj
ha leválik, a pillantás fényeit

Tovább...

Apánk hazajött Karácsonyra

Apánk hazajött Karácsonyra, nekünk
az volt a Mennyország. Esténkre lecsüng
az éjszaka, reggelünk útközben csuk
ránk kontinenseket... egy könnyes szemzug.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ