Zagyi G. Ilona

Zagyi G. Ilona

Született: 1967. augusztus 5.

Népszerűség: 491 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Angyali érintés?

Csak egy érzés... nincs misztikus, fénylő látvány.
Valami azt súgja, nem maradtam árván...

Tovább...

A változás lassú léptei...

Fák között...

Erősödnek neszek, zajok.
Kiolvadt ér... duzzogás.

Tovább...

Várnak, s én várok...

Volt-nincs lábnyomok nedves konyhakövön,
bűntelenné törölt foltok és pacák.
Botlásaink a kopottas küszöbön,
vigasszal megtörő, könnyes némaság.
Légtérben lezárt szó és párnacsaták.

Tovább...

Kész cirkusz

"Tanulj meg fiacskám komédiázni."
Nyitott szívvel higgy, de ne bízz bárkiben.
Valóság-látszat. Könnyű elhibázni...
akkor úgyis rájössz, fáj... ha fájni kell.

Tovább...

Semmi kis madárdal...

Tisztán betölti a teret. Kereng,
körüllengi, öleli a házat.
Olyan, mint egy vágyam írta vázlat.
Tervezetlen, és mégis összecseng.

Tovább...

Átszállás

Az ajtók záródnak,
az ajtók mellett kérem, vigyázzanak!

Tovább...

Szedett-vedett csokor

Megélt és jelen pillanatokból
készítek egy különleges csokrot.
Mondod: Érdekes... furcsán idegen.
Elemeznéd, részeire bontod.

Tovább...

A nő

Megfejtésre vár a titok.
Könnyen síró, nevető.
Tűsarkakon tipeg-topog,
nagy cipőben kicsi Ő.

Tovább...

Újrakezdtem

Nem elölről, újrakezdtem...
volt térképem, kézzel rajzolt.
Nem kidobtam, félretettem,
mit egy gyerek jól átgondolt.

Tovább...

Repülj még...

Apró magból fakadt.
Nőtt, táplált ágakat.
Ékes lombkoronát
viselt az ég alatt,
s az évgyűrű korát.

Tovább...

Nyomot hagyott...

Csak álom volt... de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.

Tovább...

103102

Így hiszem...

Az én lelkem nem bűntelen.
Nem fehér, nem is fekete,
csak valami köztes szín,
s úgy csillog a zúzott felszín,
mint az élet tisztelete.

Tovább...

Késői szerelem

Kőrózsa volt, mely kezedben életre kelt.
A rálehelt bíborszín bársonyos, finom,
mint a hozzád hajló illat...

Tovább...

Nagyapám könyve

Ahogy kezébe vette, elmosolyodott...
Féltette, törölgette.
A megsárgult papír foszlott, szakadozott,
szinte még ma is érzem, mikor lapozok;
a pipájába tömött dohány illatát,
az ódon szekrényke nehéz, dohos szagát,
ahonnan elővette.

Tovább...

Tűz van benne...

Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él... megérintem.
Tudom, hogy van s nincsen...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ