Vilhelem Margareta

Vilhelem Margareta

Népszerűség: 168 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csalóka hó

Oly csalóka a télnek jeges varázsa,
tüzesen ver a napnak sugarára,
s a fagyosan remegő világban
megcsap a jeges szél vad aromája.

Tovább...

Ha inog körülötted

Rideg karokkal öleled világod,
mert inog ide-oda,
nyugodt ásítással hallgatod
robbanó tested zaját.

Tovább...

A jelkép

Vesztettem heves csatákat eleget,
testemben kongtak győzelmek,
kérges markomból cafatokban
hulltak a sárba kiszűrt keservek.

Tovább...

Furcsa rímtelenség

E szeszélyes furcsa Világban
rémes rímek is furán zokognak,
kék örvények laza ringatásában
metaforák is apránként elkopnak...

Tovább...

A szeretet ünnepén

A karácsonyi csöndben
hallani mertem
csilingelő kacajt,
a csillagok zenéjét,
mi örömöt felszakaszt,
és oly varázslat,
mint egy kigyúlt ég,
a sok angyali szentség...

Tovább...

Múló évek

Mennyi élet, mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat,
csak hevíti gyenge lázam.

Tovább...

Konokul

Úgy lüktet bennem a némaság,
s tűröm sokszor a végzetem,
sokszor szólnék ébredésben,
de hangom ércesen megremeg.

Tovább...

Holt szavak bűne

Feneketlen örvények felett
minden örök,
nincs jelen, csak múlt
a nemlét pillanatában,
s halára ítélt szánalmak
törnek életre,
s keringenek felette
a megfoganás egyenletébe.

Tovább...

Megértően

Bolondos világnak megcsúszott talaja
remeg hitetlen, vakmerő erővel,
részegre táncolom ezeregy éjszakám,
különös fátyolba fojtom szomjúságom.

Tovább...

Elvégeztetett

Félelmetes, hogy oly gyávák vagyunk,
izzadt tenyerünkkel semmit nem fogunk,
várjuk a biztatást, förtelmes lazán,
mert minden csak csúszik a lét talpán.

Tovább...

Véletlen

Valószínű, semmi sincs már,
mi összekötne újra,
vadul átfut testemen,
hogy vagy, de átlátsz rajtam.

Tovább...

A kapocs

Néha egy nap, egy perc végzetes,
ha nincs, mi összekösse szívünket,
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.

Tovább...

A sétaparkban

Sétaparkban találkoztunk
összefutva véletlen,
percek lüktetésébe
zártan egymás arcát figyeltük,
egy-egy pillanatot
a mozgásunkban,
s mennyi titkot rejtettünk
zavarunkban.

Tovább...

A régi formában

Szorongok, mint villámláskor,
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél, el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre, Uram.

Tovább...

Csak most volt

Ó, mintha csak most lenne
a csók, ölelés
remegő hatalma,
és várva szenvedünk,
hogy még lesz
kívánság, hódítás,
hűség és szenvedés.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ