Varjú Zoltán

Varjú Zoltán

Született: 1974. május 30.

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vasárnap reggel

Ha eljön az esti alkonyat a sötétséggel,
lepihenni vágy a bent maradt érzelem.
Harcol a test, mint a hajnal a múló éjjel,
csókjában olvad fel a hitvesi szerelem.

Tovább...

Karácsonyra várva

Ni, amott a tálcán szőlő és datolya,
belopódzik a szobába
a narancs finom illata.
Feldíszített fenyő, rajta cukorka,
ajándékok szépen sorba rakva
sorakoznak degeszre alatta.

Tovább...

Már érted

Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.

Tovább...

Valahova...

Elindultam hazafelé, talán nem is haza,
oda, ahol nem vagyok egyedül... valahova.
Lassan bandukoltam, egyenest a célom felé
nekiiramodva, végre hadd kerüljek elé.

Tovább...

Nincs nagyobb

Nincs nagyobb áldás, mint téged szeretni,
harmatos rét fövenyén melletted feküdni.
Veled együtt nézni az égen a csillagot,
amit egymásból nekünk a Jó Isten átadott.

Tovább...

Ha

Ha többé már nem tudsz őszintén szeretni,
Én nem kérem tőled, hogy szeress.

Tovább...

Holtából születik

Úgy, mint a kortalan, meddővé vált múlt,
akárcsak égen a réges-régen kihunyt,
ősi csillagokból lett szupernóva.

Tovább...

Várok rád

Amikor utoljára láttalak,
ajkadról mosoly fakadt.
Bennem zúgó könnypatak,
várok rád a kereszt alatt.

Tovább...

Elmentél

Szép, ezüstös hajkoszorú
Övezi a lehunyt szemében ragadt fényt.
Lelkem fájdalmas, szomorú
Hangulata nem enyhíti a konok tényt.

Tovább...

Ma értem imádkozol

Ma lélekgyertyám izzó tüze lángol,
temetők sötétjében gyúlva világol,
s az értem hullott könnyed gyászol.
Most halkan, imára kulcsolt kézzel
hozzád szólok; engedj, vagy vigyél el.

Tovább...

Nyári zápor

A búzavirág kékjétől virít a rét,
és lágyan messzibe ring a róna.
Mint a kisgyermek az anyja ölét,
úgy öleli a szél a mezőt magába.

Tovább...

Nyári est

Édes álomra hajtja fejét a nyári est,
miközben sötét lepelbe borul az ég.

Tovább...

Nem kérhetem

Nem kérhetem tőletek, hogy ti is higgyetek
abban, amiben én, mi mind összetartozunk.
Akkor is, ha nevetnek rajtunk gonosz Istenek,
testvér tör ellenünk, és egymás ellen harcolunk.

Tovább...

Ülök a padon

Itt ülök újra a padon
veled szemben.
Ugyanúgy, mint régen,
csak most képzeletben.

Tovább...

XXI. Századi válaszok József Attila Ős patkány terjeszt kórt című versére

"Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,"
és becstelen vágyaival mételyez,
amit nem szabadna tűrnünk,
s Mi mégsem teszünk ellene,
miközben mindent tönkretesz!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ