Varjú Zoltán

Varjú Zoltán

Született: 1974. május 30.

Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendes éj

Esőben poros, hulló, száraz tölgyfalevél,
belé kapaszkodik a hűvös, téli szél.
Egyre hangosabban törtető az akarat,
égi fellegek hozzák el a harmatos havat.

Tovább...

Véssétek a sírkövemre!

Nem voltam Én rossz, se jó,
most ne szóljon értem sirató...
Lássátok, íme csak az embert,
akit a sorsa ezerszer áldott,
akit a sorsa ezerszer megvert.

Tovább...

Hófehér keszkenő

Kisleány a nő, amikor még gyermek,
akire féltve óvó szemek és kezek ügyelnek,
olyan, mint a harmatos, üde rózsaszál.
Galamb a lelke, és vele turbékol a kismadár,
együtt dúdolnak a bársonypuha szélnek,
s az ének édes kacagással tovaszáll.

Tovább...

Szavakba zárva

Szélben fútta hajkoronája potyog,
levelet hord a szél, némán kopog.
Földön hevert, megolvadt pillanat,
sodrásban folyó, sós könnypatak.

Tovább...

...megbocsájtom...

Amikor te éhezel, és étel kell neked,
Akkor nyújtsd felém bátran két kezed.
S ha majd én éhezem, és kenyérre vágyom,
De te átnézel rajtam, s elfordulsz, barátom,
Nincs semmi baj, neked azt is megbocsájtom!

Tovább...

Szerelemből született

Az éjjeli csendben ébredő izzás kelti fel
az álmából ébresztve a kéjt...
A vágytól verejtékes tested riadtan ölel,
félti a lassan múló szenvedélyt.

Tovább...

Csak egy szó...

Tudom, csak egy szó csupán,
amit sokunknak kimondani oly nehéz,
csupáncsak annyi: Szeretlek.

Tovább...

Vasárnap reggel

Ha eljön az esti alkonyat a sötétséggel,
lepihenni vágy a bent maradt érzelem.
Harcol a test, mint a hajnal a múló éjjel,
csókjában olvad fel a hitvesi szerelem.

Tovább...

Karácsonyra várva

Ni, amott a tálcán szőlő és datolya,
belopódzik a szobába
a narancs finom illata.
Feldíszített fenyő, rajta cukorka,
ajándékok szépen sorba rakva
sorakoznak degeszre alatta.

Tovább...

Már érted

Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.

Tovább...

Valahova...

Elindultam hazafelé, talán nem is haza,
oda, ahol nem vagyok egyedül... valahova.
Lassan bandukoltam, egyenest a célom felé
nekiiramodva, végre hadd kerüljek elé.

Tovább...

Nincs nagyobb

Nincs nagyobb áldás, mint téged szeretni,
harmatos rét fövenyén melletted feküdni.
Veled együtt nézni az égen a csillagot,
amit egymásból nekünk a Jó Isten átadott.

Tovább...

Ha

Ha többé már nem tudsz őszintén szeretni,
Én nem kérem tőled, hogy szeress.

Tovább...

Holtából születik

Úgy, mint a kortalan, meddővé vált múlt,
akárcsak égen a réges-régen kihunyt,
ősi csillagokból lett szupernóva.

Tovább...

Várok rád

Amikor utoljára láttalak,
ajkadról mosoly fakadt.
Bennem zúgó könnypatak,
várok rád a kereszt alatt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ