Varga István

Varga István

Született: 1946. január 22.

Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Álmodott szabadság

A por nem hagy nyomot az úton,
lópaták dobogása a mélybe dübörög,
hőseinkre, nagy elődeinkre emlékezzünk
így, valahogy márciusban, mikor eső csöpög.

Tovább...

Festőállvány

Festőállvány, melyet valaha
egy asztalos keze készített,
rajta vászon vagy fatábla,
melyről állvány emlékezett.

Tovább...

Porcelánkép

De kopár most itt minden,
tejfölköd üli meg a tájat,
ácsorognak a lekopasztott fák,
egykedvűen, unottan bámulják,
ahogy kis patak csacsogva csörgedez
az olvadó jéghártyák alatt.

Tovább...

Farsang után Nőnapra

Rózsakertnek illatával
ékesítem a kis szobád,
gyémánt tükör sugarával
világítom meg ablakát.

Tovább...

Az éj nem törődik

A szépség pompás konoksága
nem formálja át a csúcsot,
az emlékezet bizonytalan,
ne vágjunk ki minden bokrot.

Tovább...

Visszautasítom

Lassan már lajtos kocsival
hordják ki a leírt szavakat,
hisz vagyunk már oly sokan,
rímek mégsem fognak sokakat.

Tovább...

Magány - Némaság

Csak Te adhatsz választ,
tárod fel lelked szépségét,
addig Én hallgatok szavammal,
de majd leírom belsőm szépségét.

Tovább...

Február tizenkilenc

Az ég ajándéka Te vagy nekem,
remény élteti mindig a szívem,
hogy egyszer meglátod bennem
azt, amivel mindig is rendelkezem.

Tovább...

Lopott rózsa

Csak még egy éjszakára - még egyre
gyere vissza úgy, mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.

Tovább...

Harap a körfűrész

Távol csaholnak a kutyák,
harang mélyet mozdul,
est szövi sötét leplét,
cicánk egérrel viháncol.

Tovább...

Üveghegy cserepeivel

Éva - miért azt az almát szakítottad,
Éva - miért azt adtad nekem,
egy csenevész almafáról vetted volna,
amely alatt Én ott hűsöltem.

Tovább...

Hóemberek

Magányos a szél - tombol,
csak mert nem szeretik,
éles hószilánkokat csapdos,
selymes arcbőrödet felsértik.

Tovább...

Ajkán maradt örökké

Messze, a némaság mögött
nem nyílik rés a feledésnek,
hálás vagy olykor magadnak, ha
néha mosolyt engedsz az emléknek.

Tovább...

TOLL és ECSET

Ecsetvonásokból
építed fel a képet,
színek varázslata
nyitja meg a teret.

Tovább...

Rajtatok múlik

Itt állok előttetek
pőrén mezítelen,
én vagyok az Újév,
nem vagyok becstelen.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ