Tóth Tibor Albert

Tóth Tibor Albert

Született: 1977. november 11.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Árnyék és a Fény

Mint két egymást untalan hajszoló, égi lény,
Egymást kioltja s életre kelti a sötét s a fény.
Kinek igénye egymásra nincs,
S mégis mindkettő áldott kincs.

Tovább...

A magyar vándor visszatér

Elindultam oda, hol él anyám s apám,
Hol kalandvágyó szívvel hagytam el
Egykor szép Magyar Hazám.
Mit hozott az új év, s mit ez a hideg tél?
Hazám, Hazám: Hűtlen fiad hazatér!

Tovább...

Nem tudlak nem szeretni

Nem tudlak elfeledni,
Nem tudlak nem szeretni,
Már egészen hozzám tartozol.

Tovább...

Visszatérés

Tízezer láb magasságból kihajolva nézem,
ahogy a nap lemegy, s megjelenik az első csillag az égen.

Tovább...

Kisfiam

Mikor megszülettél, ölembe vettelek,
Tartottalak örömöm hevében,
S te csak pislogtál rám hangtalan,
S tudtad, apád tart kezében.

Tovább...

Nincs kegyelem

Nincs kegyelem, ha a győzők győznek,
Akkor eleven csontok törnek,
Ott lelkek tipródnak sárba,
Nemzetek vesznek félhomályba,
Hol minden vérzik és fáj,
S ott tárt karokkal arat a halál.

Tovább...

11

Attila táborában

Az esti tűznél összegyűltek a hunok,
Öregek, árvák, bőszek és harcosok.
Ámulatba ejtette az egész falu hadát,
Hogy mesélik a mesélők
Az utolsó győztes csatát.

Tovább...

14

Még ég a tűz

Még ég a tűz s izzik a parázs,
Még itt belül őrülten lángol,
Ég a lángja, az istenadta égi kín,
Hogy hiányzol.

Tovább...

Szemem behunyva

Szemem behunyva gondolok rád,
Hangod suttogása fejemben kavarog;
Egy szó jut eszembe rólad: szeretlek!
S ha elaszom, rólunk álmodok.

Tovább...

Honvágy

Reszketnek a levelek,
Mik éltetik a fákat.
Messze maradt hátam mögött
A szerelem és utálat.

Tovább...

Magyar nyár

Magas a nap a magyar pusztán,
Delelőre hajtották a szürke csordát.
Minden elhallgat a tüzelő napsütésben,
Nem hallani, csak a szöcskék hangját.

Tovább...

Ki marad életben?

Ki marad életben, ha megindul a föld java?
Ki marad életben, ha megindul a föld maga?
Ki marad életben, ha elönt az ár mindent?
Ki marad életben, ha tönkre vágnak minket?

Tovább...

Erőből szeretni

Utálom, hogy szeretlek,
S gyűlölöm, hogy fáj,
De mégis szeretlek,
Mert szeretni muszáj.

Tovább...

Rendületlenül

Ereink, mint megannyi vasútvonal:
Szívünk gőzgépe mozdítja tova,
S lüktetve tódul testünkben
Vércelláink gőzmozdonya.

Tovább...

Mint maradék kenyér

Mint maradék kenyér,
Még utoljára magamhoz veszem,
Régmúlt dicső nemes örököm,
Az igaz magyar hitem.

Tovább...

33
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ