Tóth Attila István

Tóth Attila István

Született: 1972. május 8.

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Oldódás

Térdre esem előtted,
bennem dobog szíved,
homlokom a földet éri,
vágyam tiszta eged kéri,
könnyeim kis csermelyek,
apró cseppenként peregnek
felhevülten izzó orcámon,
de jaj, rántasz a kantáron...

Tovább...

Téli erdőben

A tönkön ültem
ott, és sütkéreztem
a napsütésben,
kialudt körülöttem minden,
eltűnt a tér, és megállt az idő,
belém hatolt a Teremtő...

Tovább...

Rák

Tudjátok meg, rákos vagyok,
a ti világotokon csak mulatok,
soha semmit sem adtatok,
csodálkoztok, hogy akaratotok

Tovább...

Másolat

Felnézek az égre, ragyognak a csillagok,
vajon, ha eltávozok, helyet köztük kapok?
Vagy visszahullok majd meteoritként a földre,
becsapódók forró izással a zöldellő üde fűbe,
krátert vájok az anya fenséges, kitáruló ölébe,
elolvasztom magam, s belezuhanok az estébe,
lehunyt szemmel, kábán zuhanok a semmibe,
az elmúlás ragad meg, s vág testekből testekbe...

Tovább...

Gyehenna

Alattam kis patak csörgedez,
koporsóban fekszik a lelkem,
testem nagyokat öklendez,
halkan magamat temetem.

Tovább...

Démonok

Álmomban támadnak meg a démonok,
előlük menedékbe, fedezékbe nem jutok,
akaratom ellenére sűrűn, fájón kielégítenek,
ellenkezni, szembeszállni velük sohasem merek,
pokoli alhasi fájdalmakkal az éj közepén ébredek,
az árnyékszékre csúszva-mászva kimerészkedek,
magamból lassan, gyötrelmesen mintát veszek,
ha akarják, hadd lássák a hatalmas, kegyes Istenek...

Tovább...

Gépember

A fáradtság súlyos karjai kapaszkodnak belém,
a sötétség sanyargató emlékei jönnek felém,
csak a fájdalom nehéz árnyai kerülnek elém,
kínzó, szorongató gondolataim ülnek mellém.

Tovább...

Buzogány

kapaszkodom beléd, mint fuldokló a szalmaszálba,
mint turista szakadt zsákja a kiálló, száradó ágba,
mint anyjáért síró csecsemő tátogó, éhes szája,
mi a friss meleg keblet epekedve, mohón kívánja,
nem húzza még fejét a gyötrelem súlyos igája,
mi tudatát acélos, halálosan ölelő lakat alá zárja,
s nem nyeli el testét a sors posványos ingoványa,
minden nap újabb remény melengető sugara várja...

Tovább...

Erő

Simogatod fejemet,
tartod a kezemet,
érted a nyelvemet,
érzed a lelkemet,
eteted testemet...

Tovább...

Patak

A patak felett leülök a szűk kis hídra,
jobbra vidáman fickándozik a vidra,
hallgatom a víz csendes csobogását,
érzékelem a lópaták erős dobogását,
napsugár szövődik a bokrok fás ágain,
nyugszik a szél a magasles görbe lábain,
szemlélődve, csendben azon tűnődőm,
miért vagyok itt e romos, kies Földön...

Tovább...

Őszi erdő

talpam alatt csúszik a talaj,
fejemben tombol a macskajaj,
a kialvatlanság szikrái pattognak,
karikás ostorok folyton tombolnak,
hatalmas urak engem korholnak,
bennem az élet szénné korhad,
a lelkesedés közönnyé rohad,
szememben könnyet fakaszt...

Tovább...

Kátrány

Fürge skorpió mászik arcomon,
higgadtan, borúsan elviselem,
torkomba nyomul gyomrom,
már csak izzó parazsat lélegzem.

Tovább...

Nagynénémnek

Fekszel csendben fehér ágyadon,
ugrál a kicsi mutató forró lázadon,
ismét fájó sorsom ellen lázadón,
csak a vörös sebeket látom válladon,
nem mozdulsz, csak halkan szuszogsz,
hirtelen saját éles tudatodhoz jutsz,
s mélyen, kérdőn szemembe bámulsz,
látom rajtad, engem már nem ismersz...

Tovább...

Keserű epe

ültem csendben ágyadon,
forró meleg napokon,
lényed görcsben rángatózott,
tested lázad alatt omladozott,
kezedet kezembe vettem,
homlokodra hideg ruhát tettem,
néztem volna kék szemedbe,
de értelem nem gyúlt benne...

Tovább...

619

Savazás

Nem bírom elviselni a valóságot,
gondolataim szilánkként sebzik agyamat,
be vagyok zárva testem kalitkájába,
mint halálán lévő beteg súlyos ágyába.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ