Tóth Attila István

Tóth Attila István

Született: 1972. május 8.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Temetés

Eme kora reggeli, békés órán
élénk fényben fürdik a táj,
kilépek az ébredés ajtóján,
lelkem lángol, zsibbadva fáj.

Tovább...

Ballagásodra

Eljött a várva várt nap,
rád ragyog a fénysugár,
ma még apa sem harap,
téged csak a kaland vár.

Tovább...

Öröklét

Puha, kérges tenyereden ülök,
leszegett fejjel várakozok,
örök kegyedben fürdök,
miközben magamba fordulok.

Tovább...

Fúró

Az idő homokként pörög
az ujjaim között,
a tér madárként köröz
agg fejem fölött.

Tovább...

Nyilaló íny

A számban feszül az íny,
éles fájdalom gyötör,
megragad, elkap a kín,
mint kismadárt a pöröly.

Tovább...

Póráz

Csillagok milliárdjai pislákolnak,
parányi szemként néznek reám,
üstökösök sebesen vándorolnak,
csóvájuk ködös-poros, régi talány.

Tovább...

Tavaszváró

Az út kígyóként kanyarog,
a Nap a földet nyalogatja,
a szél izgatottan kavarog,
saját súlytalansága zavarja.

Tovább...

Fogas

Kezeimet az égre emelem,
forgok az áramló örvényben,
a Hold átcsorog lényemen,
lassan felemelem bús fejem.

Tovább...

Borstörő

Talpam alatt szikrázva hasad a hó,
jég roppan bakancsaim súlyától,
előttem repül az éjfekete holló,
hangokat hallok a messzi faluból.

Tovább...

Katapult

Csak pislákol bennem az élet lángja,
elaludt keblemben a hevület tüze,
akaratom nehéz karjait széttárja,
búslakodásba torkollik a vágy öröme.

Tovább...

Téli táj

Izzón ragyogott ma a téli reggel,
a nap narancsruhájában kelt fel,
cukros zúzmara ásított a fákon,
hó terpeszkedett a téli határon.

Tovább...

Egy

A széken ültem csendben,
s fáradtan azon merengtem,
vajon elmúlás után belőlem
hová távozik s kerül a lelkem,
hirtelen bársonyos semmibe
süppedtem súlyosan bele,
kihunyt testem mind az öt érzéke,
s elöntött a tiszta tudat észlelése...

Tovább...

Oldódás

Térdre esem előtted,
bennem dobog szíved,
homlokom a földet éri,
vágyam tiszta eged kéri,
könnyeim kis csermelyek,
apró cseppenként peregnek
felhevülten izzó orcámon,
de jaj, rántasz a kantáron...

Tovább...

Téli erdőben

A tönkön ültem
ott, és sütkéreztem
a napsütésben,
kialudt körülöttem minden,
eltűnt a tér, és megállt az idő,
belém hatolt a Teremtő...

Tovább...

Rák

Tudjátok meg, rákos vagyok,
a ti világotokon csak mulatok,
soha semmit sem adtatok,
csodálkoztok, hogy akaratotok

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ