Tihanyiné Tamás Ágnes

Tihanyiné Tamás Ágnes

Született: 1953. december 21.

Népszerűség: 154 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Erdei tavaszváró...

Jöjj el, szép tavasz, illatokkal teli,
mikor a zápor a port éppen csak elveri.

Tovább...

Valentin napra...

Angyal ha lennék, körbeölelnélek,
minden pillanatban vigyáználak Téged.
Testőrként testemmel óvnám életed,
Téged még a széltől is védenélek.

Tovább...

Édesen fájjon...

Több vagy nekem, mint
kéznek az ujj, ha tíz.
Jó hogy vagy, mert léted
szerelemre hív, ne hagyj
sokáig magamra, mert
nekem az bánat és kín.

Tovább...

A szó ereje...

A szó ereje tud lenni
bántó és hízelgő, mely
tőrt döf a szívbe, mázas,
talmi, rossz útra terelő.

Tovább...

Nem úgy...

Mint mámoros, édes álom,
úgy él bennem a múlt, a
lelkemmel örömömben
átölelve az egész világot.

Tovább...

Életem...

A Dráva partján születtem,
egy kisváros a lakhelyem.
Itt szeretett gyermekkorom,
itt volt színes életem.
Itt költöztünk egy új házba,
itt lelt rám a szerelem.

Tovább...

Menj tovább...

Ha a szeretet forrása a hit,
akkor a szeretet erejével
menj tovább!
Ha kárörvendők elgáncsolnak,
a hit erejével állj fel, és
menj tovább!

Tovább...

Karácsonyi fohász...

Csengő, bongó Karácsony,
csengő csüng a faágon.
csengő szól és csilingel,
szalad a sok kisember.

Tovább...

Téli varázs...

A táj ólomszínű ködbe öltözött.
A tél lopva beköltözött.

Tovább...

Jéggé dermedt jegenyék...

Félek, álmodom, vagy álmomban félek,
hogy az érzés, mi átitat, csupán csalfa kép.

Tovább...

Csend...

Néha átölel,
néha nyugtat,
néha borzongat
a csend!

Tovább...

1956 novembere!

Már nem élnek az emberek eufóriában,
búcsúzik a szabadság fekete ruhában!
Életükkel fizettek a hősök, a bátrak,
eltaposta túlerő nehéz vascsizmában!

Tovább...

Temetőkertben...

A temetőkertben halkan susog a szél.
Tán minden ősünk hozzánk beszél?

Tovább...

Édes élet!

Elzavarva a hömpölygő, sötét felleget.
Mint sipkán aranyló bojt, vibrálva simogat
testet és lelket a tavasz. S a harmatos réten
gyöngyharmatot szárít a nap!

Tovább...

Őszelő...

A horizontra lecsorgó napnak
tompa fénye vörösre festi az eget,
s a háborgó szél kénye kedvére
keveri a port, s a hervadó virágok
szirmait szaggatja a mezőn a
boszorkányok táncát járva!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ