Székelybői J. Sándor

Székelybői J. Sándor

Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Őszi látómás

A keserűség szívembe
úgy fészkelt,
mint a dió héjába
a cikkelyek közt
az elszáradt kereszt.

Tovább...

Csírázó ígéret

Régi lajtorjás szekerek viszik messzire hiányzásainkat.
A hátramaradt keréknyomok közt
harmatos, apró, névtelen vadvirágok nyílnak.

Tovább...

Egy képzelt esti séta a kórház ablakából szemlélve

Az úton kóvályog a tél,
álnok lelkekben lakozik a fenevad.
Konzervdobozban élnek az emberek,
vesszők, pontok és felkiáltójelek
vannak az emberek életében.

Tovább...

Fasult pillanat

Az idő suhanásán, integető évek
bölcsői ringatásán nem észleled,
a kiserdő szélén a bői hóvirágok...

Tovább...

Tavaszkor

A kikelettel megérkezek,
ha még a tiednek érzel,
és ott a szelíd lejtőkön
lelkemet deríti
a zsenge, apró bimbók
bomló szirmai,
ékesítve az egyre csak
zöldülő bői völgyet.

Tovább...

Emlékekben született üzenet

Sok szó el fog hangzani,
színes gombok, képeslapok,
és impressziók cserélődnek,
és egy olyan nap,
mint a többi más,
rólunk is fogják mondani,
hogy teli félelemmel bementünk
a nyíresbe, és onnan láttuk...

Tovább...

A bői völgybe

Sok ideig fájón néztem a falut,
a visszamosolygó naplementét,
s az olyan reggeleket, mint a betöretlen
vadlovak, melyek nem ismertek
sem béklyót, sem nyerget.

Tovább...

Cirkáló gondolatok

az otthontalan lelkek süppedése körül nő a hó.
e ködös világban a hit, mind az időutas, jár-kel a nagyvilágban,
fényét ontja a fagyos világra.

Tovább...

Érzelmi manipuláció

Anyám, emlékszel, mikor azt mondtam,
ne félj, nem semmi, csak egy őz, légy nyugodt,
csak egy hóba loholó őz, csak egy őzike.
Tudod, hogy messziről nézve, mit mondtam, Juca,
anyánk átalvetős - a hajnal hasadáskori,
a város irányába - igyekezetekor
barnáspiros fejkendőjének billegéséről azt mondtam, hogy úgy tűnik,
mintha egy fáradt őz ügetne a nagy hóba, a hófúvásba.

Tovább...

kettesben

voltunk én és te csak mi ketten
egy már nem létező helyen
ahol születtünk mind a ketten
valami olyant kerestem
amit el nem képzeltem
hogy hogy találjuk meg
mint egy vég nélküli kárhozat
feszült a völgy felett az ég...

Tovább...

Életrajz

a lét lapjára rajzolunk dombokat, völgyet,
a völgybe fatornyos falut, és bele lelkeket,
a lelkekbe fényeket,
egy mozgófény minden lélek,
a fényedbe engemet.

Tovább...

Szaggatottságaink

átsüt a nap a függönyön
és kint
emberek és köd

Tovább...

Visszasodródás

Csupán az utam vált ketté
énnekem régen, valaha,
amikor eljöttem onnan.
Csak a vándor mondhatja azt,
hogy nekem már fáj az utazás!

Tovább...

Szünet éjjeli műszakban

Szürke pókhálókon
bágyatag álomképek lengenek,
az éjszakából dudorodó hajnalt
magával vonszolja a szállítószalag,
és álomszürkére festi a...

Tovább...

Akkor még...

Ezekben a gyermekarcú,
a múltba csintalankodó emlékekben
szeplőtlenséged lett az egyetlen
érzéki támaszom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ