Szalayné Komlósi Gizella

Szalayné Komlósi Gizella

Született: 1962. május 13.

Népszerűség: 194 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Beszélj nekem

Mondd - merre jársz, ezt kérdezem,
Van-e ott kéz, amely vezet?
Nézd - idelent - most hull a hó,
Van-e ott szó, vigasztaló?

Tovább...

Ha eljönnek az angyalok

Este, ha gyúlnak a karácsonyi fények,
Égből az angyalok mind a Földre térnek,
Besurrannak titkon minden apró házba,
Békességet szórnak szíveknek falára.

Tovább...

Levélhullás idején

Minden álom véget ér egyszer,
A fákon immár rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk halkan játszik a szél.

Tovább...

Holdfénynél

Alkonyi éjben, holdsarló fényben,
dús erdő mélyén poroszkál mén,
patkója villan, éj neszén csillan,
kecsesen, büszkén, táncolva lép.

Tovább...

Hajnal a Tiszán

Hajnal oson a víz felett,
balzsama hullik a lombnak,
aprót szisszent, ásítva nyúl,
búcsút int a búcsúzónak.

Tovább...

Csak a szél járja

Torz vihar, vad rettenet
száguld most a Föld felett,
út porába hull a vér,
száraz torka inni kér.

Tovább...

Tiszavirágok

Nyári délután bennem sír az Ég,
eső permetez, dalba kezd a szél,
zizzenő levél félve halkul el,
amint sejlő éned felém lengedez,
maradtál, akit mindig várok én,
bár hozzám sohasem érkezel,
egy csodás, szép mosoly, akit
a napfény magához ölelt...

Tovább...

Tiszának gyermeke voltam

A part alatt nem tudom,
Még nyílnak-e virágok,
Megfáradt lélekkel
Vissza-visszavágyom.

Tovább...

Új dalt sodor a szél

Dalolnak a madarak a lég alatt,
Nap mosolyától üde, zöld fű fakad,
Csobbanó forrás felett lágy pára kél,
Harmatnak cseppjeiben új élet él.

Tovább...

***Lapokra írtalak

Egyetlen kincsem
az égő lelkem,
átnyújtom neked,
betűkbe öltve
tégy vele bármit,
nevess vagy hárítsd,
s ha könnyed cseppen,
ott voltam benned.

Tovább...

A Hold túloldalán II

Kint hull a hó, bent élet éled,
szállingózó, fehér fényességben
jött a léted, s én úgy reméltem,
karomban tartalak, míg élek,
de mint fiókát a kismadár,
figyeltem, amint szárnyat bontottál.

Tovább...

Szeretet dal

Amíg a hó csendben szitál,
Szívekben nő örömvirág.
Kigyúl a fény a Földtekén,
Új csillag ég, öleld e fényt.

Tovább...

Búcsú az avaron

Elfáradt rőt levél aludni tér,
Hintázva hull alá, közel a tél,
Andalgó táncában a múlt pereg,
Emlékké olvadva elszendereg.

Tovább...

Szétszakadt szivárvány

Hűvös már az esti lég,
Ólmos ruhát húz az ég,
Szürke fátyla elhasadt,
Repedésin könny fakad.

Tovább...

Búcsúzik a nyár

Írisze még izzó tűzparázs,
Pilláin már ősz ütött tanyát,
S mire új, rőt hajnal hasad,
Recéin hideg szél szalad.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ