Steel

Népszerűség: 258 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Illúzió

Fényfestékkel szór csillag-graffitit az
éj, a kenyérbarázdás dombokra már
rábarnult az este, s a sok pirkazal
kiégve, szürkület-pernyékként szétszállt.

Tovább...

Ím lettél...

A világhajnal szült teremtésnek
e földre, fényfáklyának éjidők
asztalára, ember! Nem temetésnek.
De mélyed árnyékvulkán, mely kitört,
seblavinát zúgatsz tettek hegyéről,
botlásaidban felhasadt az alvilág,
ma gondoskodsz Lucifernek az ebédről.

Tovább...

A Négy gyertya: Bennetek

Elhervad az alkonymályva odakint,
csillagbibék nyílnak a földszín éjen,
s ahogy arcotok szelídjét nézem,
látom, rajta templomi béke lakik.

Tovább...

Miközben felnövök Hozzád

Olykor a csend árnyékpillanata vagyok csak,
mint magában szépségét haldokló
parázs, meg sem szült szavak tintakarca.
Papírálmaim csupán kis vakfoltok,
Önmagam viaszmása a nő, akit
néhanap látok, vers-arcú szívhangjaim,
titeket az idő emlékké tanít.

Tovább...

Adventi gyertya-álmok

Olyan hideg az éj most, mint a világ
maga... zúzmara-csillagok alatt fázik
a táj, megannyi haldokló lombvirág.
Az ablak páracsepegéstől ázik.
Mécsesre sóhajtott, kanócnyi vágy
a szeretet... ma kihűlt tenyerekbe
melengetné hamvát, s lenne újra: láng.

Tovább...

Még szerelem vagy...

Még szerelem vagy bennem, ősz.
Pedig oly sokszor árnyammá nősz...
Szívemre hűvösödsz, bánat-dér,
korai alkonyidőd elér...
Még szerelem vagy, zsongó varázs,
ahogy ragyogsz, kis hajnalparázs

Tovább...

Fények az árny fölött

Fáradtan csillognak a reggeli
ég-opálok, a sok apró parázspipacs,
mit a hajnal mezőin sarjaszt a Nap,
lélekpírját mind párává leheli.
Torokra nehezülő könny-illat
a lég, a belső csönd kegyelet-tenyér, pap

Tovább...

Legyél...

Tudod, ha a pillangócsönd hozzám száll,
elképzelem, hogy a kislányod vagyok.
A lábam melletted bizalommal jár,
és a Te lépéseid nekem: nagyok.

Tovább...

Hajnali pitvarremegés

Lágy, őszi szélnek szférahangja a reggel,
felettem fénnyé porlanak a csillagok,
ahogy utoljára visszanéznek, a percben
mintha Isten keresne engem... Nap-pipacsok
nyílnak, könnyű lélegzet-zsongás szerte,
válaszul állok a talány elé: ki vagyok?
S rám nehezül az önismeret lelke.

Tovább...

Az én nagymamám

Sápadt kis gyufaláng az alkonyat.
Elpöttyentek a mézsugár Nap-derűk,
árnyak derekai földre hajolnak,
a szél is csak halkuló sóhajetűd.

Tovább...

Mikor megszülettél

Emlékszem, amikor megszülettél...
glória-fénnyé váltak a csillagok,
s az esthűsben a harmatpillangók
némán ülve a holdnak lágy ezüstjén
ámultak, hogy ragyog szembogaraikba
lelked, majd forrás-csillogó tisztáját
a világra tükrözték. Odvaikba
elbújták maguk az árnyak, és szikrává...

Tovább...

Ím, lettél...

A világhajnal szült teremtésnek
e földre, fényfáklyának éjidők
asztalára, ember! Nem temetésnek.
De mélyed árnyékvulkán, mely kitört,
seblavinát zúgatsz tettek hegyéről,
botlásaidban felhasadt az alvilág,
ma gondoskodsz Lucifernek az ebédről.

Tovább...

Csak úgy

Én csak úgy tudlak szeretni, ahogy egy
falat lekváros kenyeret a tejjel,
amikor ízleltem rég behunyt szemmel...
Bár ez talán nem egy templomi kegy.

Tovább...

Szívarckép, Monet Anyámról

Látlak. Oly gyönyörűn élsz: pitymallatfény,
Holddá gömbölyödött szeretetszívhang,
búzavirág-derűt kacajodra ringnak
a mezők: Anyám. Tiszta szemű remény

Tovább...

Istenből

Rád nézek. Törékeny gyermeklényedben
mennyi erő, Fiam! Mily tiszta szemed,
akár harmatzsongás a hajnalfényben,
s ahogy arcomra simul Jézus-kezed

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ