Ripli Dávid

Ripli Dávid

Született: 1989. szeptember 28.

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az idő Rám sem vár!

Pereg a homok...
Fehéres, fakó szín...
A múltamban romok.
Ezernyi pusztító kín.

Tovább...

Önmagam ellensége

Elindult s jár...
Mint egy jó motor.
Apró szikrákat szór a rotor,
és a hő, a nyomás a benzinre vár.

Tovább...

Jön a hideg!

Most, hogy ennek is vége...
Kimegyek a térre.
Nézem a Népet.
Azt a rengeteg képet.

Tovább...

Új csillagot kért az Ég

Sötét. Fekete anyag borít mindent.
Olyan, akár az olaj, mely lezárja a tengert.
Mindent és mindenkit beburkol, bevon.

Tovább...

Nyár és pattogás

A Zöldet járva
szájam tátva.
Megakadt a szemem
egy harmatcseppen.
Gömbölyded, sima, feszes.
Alatta az avar neszes.

Tovább...

Béke, álom

"Hol szeretet, ott béke."
Oly sokat hallott mondás.
Film után a "Vége!"
Régi fajta kiírás.

Tovább...

Második gyermeked...

Emlékszem, mit meséltél rólam.
Apró szépség egy ágyikóban.
Kicsike test és puha bőr.
Kérlek, meséld elölről!

Tovább...

Mikor majd férfivá érsz...

Volt olyan, hogy volt.
Lesz, hogy nem lesz!
Okolhatjuk az új kort!
Ám mindnyájunkat körbevesz.

Tovább...

Néha még...

Álmomban egy Hanggal játszom.
Ködbe bújok, nem is látszom.
Selymes Hang csak hívogat.
Suttog nekem kedves szavakat.

Tovább...

Utazom a széllel

Hol van hazám, mit álmodtam?
Hol van álmom, mit imádtam?
Hol van az, miért élni kell?
Hol a szeretet, mi felemel?

Tovább...

Olvadozó

Nézd! A dombunk már zöld!
Friss ruhácskát ölt a föld!
S ott, a dombtetőn kis kunyhó,
tetejéről eltűnt a hó.

Tovább...

Sokan, semmiért...

Ködös hajnalnak gyengéden
kezet csókol a kikelet.
Arcomra fest új és új színeket.
Testem kihűlt helyén terem az új éden.

Tovább...

Xibalba

Száradó kéreggel arcunkon, halódva élünk.
S reménykedünk, hogy egy isten, ki ott lesz majd velünk.
Fejünk térdünkre hajtva kérjük: Kit szerettünk,
örökkön-örökké hadd maradjon mivélünk!

Tovább...

Kacérkodó

Csak Te vagy itt, és persze Én
Az Érzelmeink Főterén.
Két sarokból egymást nézve
Szívünk remeg, erőt gyűjtve.

Tovább...

(Nem éppen) hirtelen

Egykoron, mint egy jó barát,
Segítettél a vészen át.
Kiálltál értem már sok vihart,
Mit panaszom benned felkavart.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ