Rimanóczy Ildikó

Rimanóczy Ildikó

Született: 1964. január 24.

Népszerűség: 205 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hagyaték

Rátok hagyom emlékeim a zöldről,
pipacs-ringató búzamezőkről,
nektek adom a virágzó bodzafát,
öreg padunk mellett a vén platánt

Tovább...

Alkony

Mint alkonyégen hazaszálló vadlibák,
nyugszik a lélek, hunyorognak a fények -
felhők alatt kigyúl még néhány lángvirág,
s én ma is, mint egykor, álmodozva nézlek.

Tovább...

Már nem fáj

Hiányoddá olvadt a csend,
már nem faggatom, mit jelent -
már az sem fáj, hogy nem vagy itt,
sötétben a fény nem vakít,
könnyet sem csal a szemembe,
ennél rosszabb is lehetne...

Tovább...

Kikelet

Ébredj, Kedves! Halld a rigó szavát,
újraénekli nyarunk zsivaját,
szélbe dalolja víg örömzenéd:
földszagú avar langyos melegét.

Tovább...

Lélekmeleg karácsony

Szél játszik a lélekhárfán,
ugye, Kedves, most is vársz rám?
Éj sötétje szemünkre nő,
dermedt álmot hint száz fenyő,
csend ül testes hóbuckákra,
szívünkig nő már az árnya.

Tovább...

Őszi kikerics

Szeptember ül szalmasárga domb alatt,
sárba temetve, őszbe olvad a nyár,
seregélyhad mellé ökörnyál repül,
virágtalan gyászban sóhajt a határ.

Tovább...

Réti füzény

Éltem nagy részét magam mögött hagytam,
illatom nincs és csokorba sem kötnek,
még ellenállok esőnek és ködnek,
de lehajtom fejem, eltörök halkan

Tovább...

Álomszárnyakon

Csóktalan hajnalok gyásza
lebben alélt barackfák felett,
s bár mosolyod rég nem ölel,
lám, elhoz hozzám a képzelet.

Tovább...

Ha majd megérkezel

Amíg megérkezel,
könnyeimből hintek gyöngyöket az útra,
vezessék lépteid, s idetalálsz újra.
Mosolyod mosolyom szivárványba zárja -
mézharmat-ízeket álmodom a szádra,
fényeket szemedbe, kezemet kezedbe -
amíg megérkezel.

Tovább...

Jégvarázs

Oly régen vártam, hogy rezdüljön e lég,
mint fagyos földben az álmodó csíra:
jég szorítását sokáig nem bírja -
de rebben a vágy, és nyújtózom feléd.

Tovább...

Sakura

Hűs hajnali harmat borul rám a ködben,
sziromölelésből illatom kiröppen;
múló szépségemből csak egy emlék marad,
de e néhány napra mennyben érzed magad.

Tovább...

Felhőtánc

Lila fátylamban megnyugszik a nap,
s mikor sziklára ejtem könnyeim,
elviszi hírét a Szinva-patak,
s beissza a föld az emlékeim.

Tovább...

Az erdő és a tó

Színesre festem lombruhám neked,
lesz rajtam narancs, vörös és arany,
sárga fátylammal igézem szemed -
ősz van újra, s én - nézd, virágtalan.

Tovább...

Mikor a krizantémok álmodnak

Könnyeim zizzenő avarba hullanak,
vállamra görnyednek gyermekkori nyarak -
keresem a hangot, az ízt, az emléket,
bármit, mi egy percre visszahozna téged.
Bár régen bennem élsz - lelkemben őrizlek -
lépteim ma mégis sírhantodhoz visznek.

Tovább...

A tó és az erdő

Legszebb ruhádat vetted fel megint:
izzó vöröset s álmodósárgát -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésem hiába várnád.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ