Putterer Magdolna Léna

Putterer Magdolna Léna

Született: 1958. május 5.

Népszerűség: 66 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Betegség

Láz okoz most testemben káoszt,
Nékem pizsamát oszt.

Tovább...

Őr visszatér

Őr visszatér.
Nyitja börtön rácsos ajtaját,
Rabbal szemben, mint zsarnok áll.
Tér tágas,
Hol nincs mosoly.
Fegyőr brutális.

Tovább...

Szeretnék szeretni

Éjben bolyongok, köröttem sötétség,
Aprócska fény közt árnyék betemet.
Milliónyi csillagfény, mint reménység,
Égbolton boldogítja lelkemet.

Tovább...

Férfiak közt, igazi férfira vágyva

Óh, férfi, mondd, hol vagy te, ki megértesz minket?
Mellettünk vagy, mikor épp szeretetre vágyunk?
Mutasd meg magad, s mi oly színtelen, fesd be. Színezz...
Szeretet nélkül tekintetünk üres, néz a semmibe.

Tovább...

Magára maradt álmok

Azon a napon megállt óra, nem forog mutatója.
Álmom ábrándos ábránddá vált, nyugodt óra megszűnt.

Tovább...

Még élsz

Rengeteg.
Mára túl sok.
Sokan hiszik, tudják mitől döglik a légy.
Egymást tiporva törnek magasba.

Tovább...

Nem babérért dalolok

Nékem nem kell hírnév, másokét hirdessék.
Minek pálmaág, másoknak bizonyíték?
Mit magamnak ma eldalolok, semmiség.
Másokat ünneplem, önmagam nincs miért.

Tovább...

Élek, még élek

Szerető szívem szépen játssza szerepét.
Hallom halk neszét, összeszedi erejét.
Hallgatom hangjának halkuló csengését,
Ballag, mint agg, s keresi élet értelmét.

Tovább...

Ma még Vihar az Úr

Napsugár nem ragyog kéklő égen,
Gyászos felhők sorakoznak éppen.
Viharos szél redőnyt tépi széjjel,
Darabját dobálja szanaszéjjel.
Ember menekülve jajveszékel.

Tovább...

Magány szobám túloldalán

Ágyba süppedve pihenek, fekszem kábán.
Földön hever üres borospohár árván,
Fekete fehérnemű földön, székkarfán,
Hamutálcán hamvadó, füstölgő parázs.

Tovább...

Sötétben lángoló

Föld felett, föld alatt, mindenütt harag.
Sóhajok sírva sírok felett átsiklanak.
Halandó, hallod? Félő, nincs oltalom.
Míg bámulsz vakon, kihalhat emberi fajom.

Tovább...

Hatvanadik év

Októberi szélben száll sok falevél,
Messze sodorva, némelyik alig-alig él.
Két kezekben koszorúkkal a magyar,
Hol hős őseink vére folyt, mind végighalad.

Tovább...

Emlékek szállnak az őszi ködben

Búsan búcsúzunk, ahogy élettől elmúlás,
Sápadtan sárga, síró ágtól, bús lombhullás.
Sétálok sétányok árnyas fasor avarján,
Hol emlékre sírva dér borult szívnek partján.

Tovább...

Porszemnek lenni

S hogy mi vagyok e Földön? Nem egyéb, mint porszem.
Sáros lábnyomokat lelkemben őrizgetem.
Porszem vagyok, olykor lábak alatt sóhajtok,
Mégis köztetek, porszem maradni óhajtok.

Tovább...

Csillagfényben karodba zárva

Csillagfényes nyári éjszaka, talán legszebb.
Egymást átkarolva sétálunk egymás mellett.
Ahogy Csillagos éjben éjtengert csodáljuk,
Vízhullámok felett sikoltoznak sirályok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ