Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 774 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szétmosott írásjelek

Múltba zárva jövőt vesztve
Fel-le ejtőn hullám-lejtőn
Hínártól húzva eresztve
Mélység rángat sorsot feddőn

Tovább...

Májusi hangulat

Az éj titkait elrejti
két lámpa közt a fényszünet.
Ki égre néz, azt megejti
a májusi csillagszüret.

Tovább...

Anyám napja

Anyák napja - anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ott van ő már nagyon régen,
fenn az égen. Fenn az égen.

Tovább...

Csendélet az Agorán

Lassan már növesztik kerek fejüket
a mindig naprakész napraforgók.
Lapul a ma, mint penész a hordón,
és kitömött ölyv a csönd, vak meg süket.

Tovább...

9991

Az utolsó menyasszony

Emlékkép a nyolcvanas évekből

Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.

Tovább...

110111

Húsvéti emlékek

Néha elém borul a gyermekkorom:
kis templomunk, mellette a golgota.
Falakon az ájtatos gyertyakorom,
harangcsend - amíg Rómában volt oda.

Tovább...

A vers varázsa

Költészet Napjára - 2017

Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.

Tovább...

Tavaszi absztrakt

Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék,
élednek múlt telébe dermedt dolgok.
Rozsdáit vedli az ásó és boldog,
megkopott nyelén már fénylik a szándék.

Tovább...

Heliotrop

A mágikus vérkő

Epekedő színe elárult nimfa,
feláldozza a benne élő szüzet,
ki bűnét szánja égből kitaszítva,
virágként belőle lopja a tüzet.

Tovább...

Március ürügyén

Március ürügyén ha szólna költő,
lobogjon benne a szabadság lángja,
hogy emlékezzen rá sok emberöltő,
tiszta irányként égjen, mint a fáklya.

Tovább...

Tavaszi Csalogató

Bújj, bújj, hóvirág,
olvad már a hóvilág,
vár rád, ki szeret:
tavaszidő-kikelet.

Tovább...

Illúzióink paradoxonja

"A végtelennek fele is végtelen" (eleai Zénón)

Már nem tél, de tavasz sem a délelőtt.
Kék égfedél alatt felhőraj buzog.
A piszkos tócsa, mi hó volt még előbb,
tisztaság paradoxonjaként lucsok.

Tovább...

Gránát

A küzdés ősi talizmánköve

Tűzében az égbolt összes csillagát
őrzi, mint örökké égő parázs.
Sárkányok szemében e kő varázs,
démonok ellen meg védő sziklagát.

Tovább...

Valentin-Neked

Jó érzés, ha van, ki szóljon kedvesen,
mikor az embernek nincsen kedve sem,
érzed az illatát, s hogy az ágy meleg,
álmaiban is mindig ott jár veled.

Tovább...

Az elhagyott ház udvara

Szakadt láncon már nincs lakat.
Színüket felejtett falak.
Fénynek a házszám ismerős,
s a tetőn a moha is redős.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ