Pocsai Piroska

Pocsai Piroska

Született: 1953. október 8.

Népszerűség: 404 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Sors-út

A kínzó emlékekkel ne gyötörd magad,
a burok felfeslik, kifakad kelése.
Szebb jövőt várva lelked diadalt arat,
és emlék lesz a fájó nyíl zizegése.

Tovább...

Csibeélet

Valami motozás hallik.
E neszezés mi lehet?
Kippenés-koppanás, kopp, kopp:
látok is egy kis fejet.

Tovább...

Gyerekszerelem

Gyermekszívben bimbózó szerelem
gyorsabban elszállt, mint a gondolat,
ám amíg élek, el nem feledem
kópés-huncut, jóképű arcodat.

Tovább...

Tanya-zsúr

Meghívtak egy tanya-zsúrra.
Vitorlámat feszesre húzva
Képzeletem vígan repít,
Dallam és mese ebben segít.

Tovább...

Szenvedélyek ár(j)án

Nincs tovább. Már elvesztettél mindent,
s csak emlékedben él meghitt szoba.
A jó Istent nem vádolhatod meg,
múltra port az idő sem hint soha.

Tovább...

126246

Pirkadat

Libben a napfény
rügyön serényen,
harmatcseppkönnyet
csókol le éppen.

Tovább...

Sodrásban...

Nem tudhatod, utad merre vezet,
sorsod irányítja a léptedet.

Tovább...

A vadász

Fess legény a vadász, duhajkodó kedvű,
lecsúszik a torkán olykor egy kis nedű.
Vidám, pajzán kedvét soha meg nem bánja,
gyakran szemet is vet az erdész lányára.

Tovább...

Símogató pillanatok

Szeretem a sejtelmes, hajnali csendet,
mikor a természet bágyadtan üzenget.
Égi "lámpagyújtó" pihenésre vágyik,
nehezült pillákkal surran felhőágyig.

Tovább...

Nehezült lépések

Mikor a lépés lassulni látszik,
gondolatod már a múltban játszik.
Visszaidézel száz színes képet.
Elmerengsz... ifjú szertelenséged
újrafestené kezed s ecseted...
de nem, nem lehet, már nem lehet...

Tovább...

Varázslatos tél

Megérkezett a tél,
havazós az idő.
"Nem fér a bőrébe"
síléc, szánkó, cipő.

Tovább...

Szívek visszhangja

Szeretni és szeretve lenni:
illatos ködfelhő burokba zár.
Ez érzést nem lehet megvenni,
ki nélkülözi, titkon erre vár.

Tovább...

Ünnepek ünnepe

Kisült már a kalács, a fenyő is díszes,
Finomak a falatok, teríték színes.
Érezni gyömbéres, csiklandó illatot,
Csillagszóró szikráz millió csillagot.

Tovább...

Alku nélkül...

Délibábom voltál egy magányos éjen.
Mint egykoron régen, szemed kacagott.
Tündöklő, kék színe egyezett az éggel,
keringőztek ott fenn hulló csillagok.

Tovább...

Hiszem...

Hittel hiszem: jók az emberek.
Partnerek, és nem ellenfelek.
Kit anya szült, nem lehet sátán,
csak lerakta petéjét, s kikelt
egójából a pondró-ármány.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ