Pocsai Piroska

Pocsai Piroska

Született: 1953. október 8.

Népszerűség: 370 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Varázslatos tél

Megérkezett a tél,
havazós az idő.
"Nem fér a bőrébe"
síléc, szánkó, cipő.

Tovább...

Szívek visszhangja

Szeretni és szeretve lenni:
illatos ködfelhő burokba zár.
Ez érzést nem lehet megvenni,
ki nélkülözi, titkon erre vár.

Tovább...

Ünnepek ünnepe

Kisült már a kalács, a fenyő is díszes,
Finomak a falatok, teríték színes.
Érezni gyömbéres, csiklandó illatot,
Csillagszóró szikráz millió csillagot.

Tovább...

Alku nélkül...

Délibábom voltál egy magányos éjen.
Mint egykoron régen, szemed kacagott.
Tündöklő, kék színe egyezett az éggel,
keringőztek ott fenn hulló csillagok.

Tovább...

Hiszem...

Hittel hiszem: jók az emberek.
Partnerek, és nem ellenfelek.
Kit anya szült, nem lehet sátán,
csak lerakta petéjét, s kikelt
egójából a pondró-ármány.

Tovább...

Kirándulni jó!

Szép naplemente, éj ígérete:
ébredés után kirándulás.
Nem jön az álom, - gyermeki sóhaj -,
kárba vész minden fáradozás.

Tovább...

Megfakult fények

Vannak, kiknek nincs más "kincsük",
csak a múltjuk és az álmuk.
Foszladozó pókfonállal
bélelgetik emlékágyuk.

Tovább...

Élet a lét helyett

Ha szíved kinyitod,
s a fény felé tárod,
nincs boldogabb érzés.

Tovább...

Ringató

Aludj-aludj, kicsi gyermek,
csukd be szép szemed,
álomtündér országába
repít képzelet!

Tovább...

Belső csendünk

Beszédes. Hallod? Ott él benned.
Rejtelmes. Figyelj! Szólít csended...

Tovább...

104207

Kaméleon

A csődület része.
Oly sokszor feltűnik,
szürke napjainkba
epeként felgyűlik.

Tovább...

Hiány

Kezemben egy megfakult, régi kép.
Színehagyott múltú, örökkön-szép.
Évtized koptatta relikvia
gáncsolva időt, jelenembe lép.

Tovább...

Örökül...

Hej, de sokszor megkísértett
búbánatával az élet.
Legyűrni nem hagytam magam,
mosolyom lett védőfalam.

Tovább...

Okuláré barátom...

Rozoga már a memóriám,
áthajszol sok ceremónián.
Gyakorta előfordul velem,
hogy elfelejtem, hová teszem.

Tovább...

112234

Könnyek

Tehetetlenség

Gyámoltalanul tűröd, míg bírod.
Kienged a torkod szorítása,
arcodon végigzúdul patakod,
sodor-sodor keserűség árja.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ