Pfluger Ferenc

Pfluger Ferenc

Született: 1953. augusztus 14.

Népszerűség: 115 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tündéri lényed

Legyél a sóhajom, mikor fáj a lét,
érezzem veled, míg a szívem dobban,
s mikor életünk elhagyja istenét,
együtt álmodjunk boldogabban

Tovább...

Lélekmadár

Mily jó, hogy a lélek szárnyal
szabadon, nincs a testbe zárva,
elbír bármiféle sötét árnnyal,
végtelen kapuja résnyire tárva

Tovább...

Szimultán

Homlokomra ragadt töviskoszorúval
furcsa késztetés lengi érzetét,
emberi mivoltommal, méla búval
nem kéri készülődő végzetét

Tovább...

50104

Anyák napjára

Még fájsz

Szeretet szállodája volt a lelked,
sötétben is fényt adtál, s reményt,
sírtál, nevettél, szerettél, ha kellett,
de nem nyilvánítottál véleményt

Tovább...

Törpe" költői" létem

Megtoldom a szavakat,
teszek hozzá ragokat,
törpe létem hatalom,
már nem tudom, hogy akarom
tovább hallatni hangom,
önjelölt "költőcske" rangom,
szellőcske a gangon,
hol épp nem jár senki...

Tovább...

Csend helyett

Szomorkás csend leng idebent,
teret markolna, de csak egy sarok,
mely némaságot, mint idegent
mímel... kitárom az ablakot

Tovább...

Léleksziluettek

Lélek szül farfekvéses szavakat,
oda bizony kevés az akarat,
holdvilág képpel nyög a szenvedés,
placentával együtt érkező ébredés

Tovább...

Tavasz

Sétálj az utcán egy keveset,
meglátod a csillogó szemeket,
tavaszt súg a lanyha szellő,
szeretet újra egekig felnő

Tovább...

Mire a szép és a jó

Mondd, mire a szép és a jó,
ha nincs rá kereslet és hallgató?
persze, a szavak, ha vágytalanok,
az érzések lesznek hallgatagok

Tovább...

55121

Holtomban

Holtomban majd emlék leszek,
virágos réten messze lábaló
árnyék, fényben tűnve elveszek,
sötétben égve tűzzel lángoló.

Tovább...

Voltunk és leszünk

Voltunk mi szépek, voltunk mi jók,
voltunk csalárdak, voltunk valók,
leszünk balgák, leszünk éberek,
akkor is, ha nem várnak édenek

Tovább...

Még vagyok

Az alkony bőröm alá mászott,
kitolja kívülre a sok ráncot,
hályog ólálkodik szememen,
szemüveg szorított fejemen

Tovább...

Évre - év

Fagyott lábú gesztenyefák sorába
beállt a tél, talán ott telel,
tükörfényes márciusnak havába
viszont iszkol, elszelel.

Tovább...

Adjál

Adjál a szónak
értelmes létet
fénykupolát

Tovább...

A piás

Belépett, vékony volt, és szürke,
mint egy egér, vagy mezei ürge,
köszönt illőn, de mintha félne,
saccoltam, élhetett úgy ötven éve

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ